Szia Éva! Én is hasonlóan jártam, mint te. Teljesen másra számítottam az első négy rész
alapján, mint ami kikerekedett a történetből. Ami téged is és engem is ott marasztalt, az
az izgalom lehetett. Olyan jól felépítették a sztorit, hogy minden rész nagy izgalommal
zárult, és a kíváncsiság nagy úr. Viszi, hajtja előre az embert. Én, aki soha nem néztem
háborús témájú alkotásokat, és rosszul vagyok a vér, a kínzások látványától, ott tartottam,
hogy majdhogynem már nem is érdekeltek ezek a jelenetek, csak láthassam főszereplőink
kalandjait.
Engem az izgalmas történeten, és a nagyszerű színészi alakításokon kívül a kémek világa
volt az, ami teljesen lenyűgözött. Mindenféle komolyabb eszköz nélkül, csak az eszükre,
a megfigyeléseikre, az érzékszerveikre és a megérzéseikre hagyatkozhattak, egy pillanat
alatt kellett meghozniuk a legjobbnak vélt döntéseiket, miközben állandóan szerepet kellett
játszaniuk, és vigyázni, hogy le ne bukjanak. Nagyon élveztem az okosságukat, még Mannáét
is, de ő engem is nagyon felhúzott.
Igen, a háború mindenkiből a legrosszabbat hozza ki. Ráadásul a kínaiak egymás ellen is
harcoltak megkönnyítve a japánok helyzetét. Ki tudja, mit csinálnék ha állandóan attól kéne
rettegnem, hogy megölhetnek. Lehet, hogy én is könnyebben húznám meg a ravaszt. Milyen
jó, hogy még gondolati szinten sem kell ezzel foglalkoznom. Így is szörnyű volt látni a háborút,
pedig nem is nagyon sokat mutattak a tényleges harcokból.
Nagyon örülök, hogy téged is ennyire magával ragadott a sorozat! A barátnőm azt mondta,
hogy legközelebb ne vigyek neki ehhez hasonlót, mert csak szenvedve, rám való tekintettel
nézte meg, de alig várta, hogy vége legyen. Nem esett jól, de ha ez a véleménye, nincs mit tenni.
Nagyon szívesen a fordítást!
