Drága Rita!
Kezdem azzal, hogy rengeteget gondoltam rád. Nézve a sorozatot meg-megállítottam, hogy átgondoljam, hogy hagyjak magamnak időt legyűrjem a fájdalmat amit okozott. Ha egyesével nézem, Veled amikor fordítod, könnyebb lett volna.
Így, egyhuzamban végignézni sok.
Valahol, valamelyik beszélgetésünkben figyelmeztettél, de persze nem tudtam beosztani. Azonnal akartam mint a gyerek, akit hiába kérünk, megeszi az összes csokit, pedig már sejti, hogy hasfájás lesz belőle.
Csak röviden írok, nincs ez még a helyén bennem.
A filmeknél a legfontosabb az első benyomás, a mélyebb rétegek átérzéséhez idő kell, lehet majd átbeszélni, amit Ti megtettetek itt a fórumon, én pedig végigolvastam, mielőtt megnéztem a sorozatot. (írtam is valahol már, hogy bennem nincs kalandvágy, tartok a meglepetésektől, szeretem a spoilereket....mert földhözragadt vagyok)
Persze, mint mindig, itt is mást kaptam, mint amire számítottam.
Az eleje pityergős volt. Szerettem akit kellett, haragudtam akire kellett, utáltam akit kellett, nem ismerve a karakterek motivációit, előéletüket.
A közepe jól felépített történet, szépen kibontották a karaktereket és kapcsolataikat. Kedves, vicces, érzelmes, izgalmas, gonoszkodó, volt minden, nézette magát, szerettem.
Aztán a harmincadik rész körül arccal felfelé estem egy sötét verembe, majd lapátonként dobálták rám a földet (sarat).
Nem is nagyon tudom mit láttam, végigbőgtem. Majd egyszer, sokára, amikor képes leszek újranézni.
Egy cseppnyi kritika. Nagyon jó színészi teljesítmény, hiteles játék szinte mindegyik fő- és mellékszereplő munkája.
Denny Huang munkája volt időnként gyenge. Akadt egy-két (sok) olyan pillanat, amikor kizökkentett.
Nem tudom milyen kaliberű színész, nem ismerem. Ez az alakítása nem volt meggyőző, bár akadtak jól 'megcsinált' jelenetei is.
A végéről még egy picit.
Olvastam, hogy többen a befejezés utolsó képsorait Zhong Muo fantáziájának tulajdonították.
Én (szerencsémre) egy percig nem gondoltam ezt. A jeleket, amik erre utaltak, nem értelmezgettem.
A bárányfelhős égbolt képe a sorozatban többször megjelent, ilyen-olyan jelenetek lezárásakor. Inkább az idő ugrásokra utalt. Ami megjegyzem, kissé darabosra sikerült a sorozat során, engem legalábbis zavart, hogy soha nem tudtam, hogy a jelenetek között mennyi idő telt el.
A pici lányt ölelve én nem vettem észre mély szomorúságot átsuhanni Zhong Muo arcán, bár lehet a könnyeimtől nem láttam.
A műtét leírása, az esélyek latolgatása, nem volt releváns a szakmaiatlansága miatt.
(arra kellett, hogy azzal a bizonyos lapáttal még fejbe is verjenek)
Az, hogy utaltak rá, miszerint Wu Tong nélkül nem lehettek volna így együtt, nem volt áthallásos, a hiányára.
Egyszerűen a sorozat összefoglalása, hiszen erről szólt.
Sérült, kallódó, boldogtalan emberek családdá lettek, egy olyan anya, nő, de elsősorban ember segítségével, aki mindig előbb másokra gondol, mint magára.
Szép vége lett. Olyan normális. Egy család együtt piknikezik. Szerettem.
Drága Rita!
Hálásan köszönöm, hogy megnézhettem.