Szia Rita,Bánatomra végeztem ezzel a remek sorozattal, pedig mostanában nem mindig volt időm erre a sorozatra is, és tudat alatt szerintem nem is akartam gyorsan a végére érni.
Ennek a sorozatnak minden egyes percét/másodpercét élveztem. Volt, hol körmeimet rágtam az izgalom miatt, volt, hogy ideges voltam, mert senki nem úgy cselekszik, ahogy én arra számítottam volna.
Ez a sorozat rengeteg érzelmet váltott ki belőlem, hisz volt minden, amire egy lány vágyik, ha egy kicsit elakar vonulni a világ elől és csak leülni és élvezni/izgulni/koncentráltan figyelni az eseményeket.
Számomra ez a sorozat az idei number one, memory lost-tal együtt. Nem tudok kiemelni egyetlen egy olyan részt sem, ami jobban tetszett volna a többinél, hisz engem teljesen megnyert magának.
A fő fő fő gonosz számomra annyira jelentéktelen volt, hogy azt el se tudom mondani, mikor megláttam, addig, azt se tudtam kicsoda, míg Bo el nem magyarázta... Én vagy száz másik emberre számítottam/gondoltam volna, mint rá. De ettől függetlenül volt értelme,szóval elfogadom
Nagyon örültem, hogy happy end befejezést kaptunk, hisz, már annyi szörnyűség történt, hogy már nem lettem volna képes elviselni a szomorú véget. A vége tényleg egy kicsit sejtelmes lett, mintha azt akarták volna érzékeltetni velünk, hogy még közel sincs vége, de végül is, nem panaszkodhatunk a mert kerek, lezárt történetet kaptunk, aminek roppantul örülök, mert ha nem így zárják le és nem lett volna folytatása, na akkor lettem volna csak igazán mérges.
Köszönöm, hogy lefordítottad, valamint figyelmembe ajánlottad és most már ezt is a magaménak tudhatom.
További szép hétvégét!