Ir-csi írta:Szia Rita!Köszönettel vittem, néztem.
Tetszett, vidám, ari kis film volt.
Ritka, hogy egy koreai színésznő elsőre szimpi legyen, de ő az volt
Annyira hangulatos volt az üzlete, tetszett a kis fehér ablak, amin ábrándozva ki-kilesett, a gondosság, ahogy rámolt, rendezte az üzletét, gondosan vezette a bevételeket, kiadásokat. Tetszett, hogy jól eltalálták az arányt a munka, a vendégek, az ábrándozás és a ritkán felbukkanó, de annál murisabb srác jelenetei között. Olyan kevés elég, ahhoz, hogy boldogak legyünk és minél csipetnyibb jut vmiből, annál inkább tudjuk vágyni
Ki fogtok nevetni, de azok a részek tetszettek kiváltképp, amikor a kis kerítéssel elválasztott utcai fronton teregetett. Nem is tudom, hogy miért
De vmi hasonló érzésem volt a sportoló szobra előtt is
És az is tetszett, hogy amikor egyedül volt és hallotta a gyilkosról a híreket, akkor minden bokorban látni vélt egyet. Az, hogy a végén kiderült, higy nem volt alaptalan az érzése, mert a fiú rdszsen leste, hát akkor hahotába fulladtam
És az, a lenyalt fazonú séró, amivel meg kívánta óvni a fiút minden vetélytárstól
Szóval, tetszettek az élet apró örömei...
Köszönöm
Szia Ir-csi! Nagyon szívesen! Igazán örülök, hogy neked is tetszett!Értem, amit az első mondatodban írtál, én is hasonló cipőben járok. Két dolog szokott elsőre elriasztani
a koreai színésznőktől. Az egyik a harsányság, túljátszás, a másik a szétműtött arc. Lizzy esetében semmi
nem volt, ami taszított volna, sőt hasonlóan kedves lánynak gondolom, mint a soribeli énjét.
Nagyon kis édes volt a szalon, nekem is nagyon tetszett. A koreai sorozatok verhetetlenek a színek, a tárgyak
a formák ötletes összevegyítésében, amivel olyan nagyon kellemes hangulatot tudnak kelteni. Kínaiban most
a My Sunshine dizánjával is megvagyok elégedve. A Lovingét szenvedés volt nézni.
Amikor először láttam a sorit, már menet közben is az járt a fejemben, hogy a félszeg fiú, emellett a lány
mellett még nagy dolgokra lesz képes. Már ismeretlenül is biztatta, erőt adott neki, dicsérte - nemcsak a
homlokát és a szemét - hanem az ötletességét is. Miután Hyeni kitalálta, hogy piacra is dobhatnák a "foldozott"
köpenyt, a srác benne is lett volna a megvalósításban. Összeillő páros.
Én is azt gondolom, hogy az élet apró örömeiről is szólt ez a rövid sorozat, és azokról. Sajnáltam a frufrus lányt.
Látszott rajta, hogy az a fajta, akinek az okoz apró örömöt, ha másoknak épp nincs apró öröme...
Jó éjszakát kívánok!Azt is szerettem, hogy amikor még egy fillér bevétele sem volt, már akkor is vidáman, egy nagy "muhaha" kiáltással
kezdte a napot: