mikaz írta:Kedves Rita! Megnéztem, aranyos történet. Valószínűleg gyerekeknek készült, s ilyen szempontból nagyon jó. Kicsiknek mesél az évszakokról, az egyszerű földi dolgokról, a körforgásról, a tiszteletről, az értékesről, s megláttatja a szépségeket is.Gondolom, mi felnőttek a legtöbben bosszankodunk,ha a pitypang szétszórja a magjait, de kicsi gyerekként mindannyiunknak élmény volt szétfújni a levegőben. Nem volt ez olyan rossz minőségű film! Sőt a stáblistában örömmel fedeztem fel, hogy Yiruma, a világhírű zongorista játszotta a kísérőzenét.
Épp a napokban volt itt a két és féléves unokám, akivel kb. ilyen szinten tanulmányoztuk a világot. Követtük a kertben a hangyákat, s ha elbújtak, akkor leemeltünk egy kis rögöt, hátha előkerülnek alóla. Virágokat és apró csigákat gyűjtöttünk. De ilyen egyszerű kis mesékkel is milyen közel hozható a természet! A narrátorok nagyon szép kiejtéssel beszéltek, nyilván ez is nevelő célzatú, ahogy a gyerekdal is. Tetszett!
Köszönöm!
Kedves Zsu! Nagyon szívesen a történetet! Milyen érdekes, hogy amikor elkezdjük nézni
ezt a kis félórás filmet, még tudatában vagyunk, hogy egy kutyagumi a főszereplő, de
30 perc elég hozzá, hogy ezt a tényt gyorsan el is felejtsük, annyira szép ez a kis rövid
történet. Ha nem így lenne, biztosan mindenki megemlítené, hogy annak ellenére, hogy
egy kutyagumiról szól a mese....
Igazad van, jó a fülnek hallgatni a színészek kiművelt hangját.
Azért gondolom, hogy felnőtteknek is jó szórakozás, mert egy gyerek biztosan nem fog
könnyezni a végén úgy, mint ahogy én tettem. Még a giftől is fátyolos lett a szemem.
Megint mondom, hogy irigyellek a kis unokáid miatt. Én is akarok már egyet!
