Szia Rita!
Én balga, azt hittem ez a kis mese arról szól majd, hogyan tanitsuk meg a gyerekeinket a kutyakaki összeszedésére.
Mivel ritkán olvasok el előzetest előre, csak közben, igy meglepődve tapasztaltam, hogy biz itten az élet körforgásával állunk szemben.
Aranyos kis történet volt, és milyen igaz, hogy akit Isten megteremtett, azzal célja is van. Sok-sok kutyakaki repkedett a végén a világba szét, mert hiszen ő is jó volt valamire.
Szép volt a tehénke a szekérrel, a tyúkanyó, a pitypang - ami gyerekkorunkban kikirics volt-. Annyira szép volt, amikor el kezdett nőni, virágozni. Közben azért eszembe jutott, mennyit küzdök vele mai napig a kertben. Nagyon szép bentről nézve, mikor tiszta sárga minden, de ha a szomszéd kicsit többet fogná a fűnyiró végét, nem kellene azon aggódnom, hogy elnyomja a füvet nálunk. Hogy szerettük fújni gyerekként!
És ha a kutyakaki tudta volna, hogy a gyökerét, levelét , virágját is hasznositani lehet, még boldogabb lett volna
Köszönöm Rita ennek a kis szösszenetnek a forditását és Krisztinek is a segitséget.
-------- Elolvasva a hozzászólásokat, amin néhol jót derültem, néhol pedig felgyulladt a lámpa, hogy nicsak, tudat alatt a gondolatban benne volt, de mivel az annyira természetes, nem került leirásra általam, igy ha ismét nézi az ember, kicsit másként kezdhet hozzá, talán még mélyebb mondanivalóját láthatja a filmnek.