Tofalár írta:Kedves kuncili!
A napokban végig néztem az egészet. A színészek nagyon odatették magukat, de Kim Hee Ae nekem megint majdnem leugrott a képernyőről.
Feszültség az volt végig rendesen, persze nem csoda. Ennyi önsorsrontó,egymás életét mindenféle józanság , gátlás nélkül rommá taposó lelki nyomorék ember tudta diktálni a tempót.
Érdekes , hogy egyesek bizonytalanok voltak a végével kapcsolatban. Hát nem tudom. A homályos alak nálam rögtön a fiú volt.
Sun-Woo mozdulatainál ,gesztusainál a monológja nélkül is rögtön látszott, hogy valamiféle feloldozást érzett. Neki is kijárt, hogy egy ideig ne érezhessen ilyent. A srác biztosan azért tért vissza, mert sikerült lemosnia magáról a sok ráerőszakolt nyomort, mocskot. És ami homályos, az nem pontosan megfogható, tehát nem tulajdonolható, nem bántható. Sun-Woo talán ezért volt képtelen arra, hogy hirtelen élesben merje látni a fiát. De abban biztos vagyok, hogy a végén az ő szemén keresztül láttunk. Szóval nekem ez így jött le.
Még egyszer köszönöm a fordítást!
az jó, ha majdnem leugrik a képernyőről? bocsi, ezt a kifejezést nem ismerem
igen, nekem is világos volt a vége, de aztán olvastam sok helyen, hogy sokaknak nem volt az, hogy azt hitték Sun Woo megőrült és képzeli az egészet, stb. aztán kitalálták, h a megoldás az elrejtett fényképen volt, bár én nem hiszem, h szándékosan tették oda. aztán az interjúkban a srác elmondja, hogy de, igen, hazament. ezért értem meg, hogy van akiben maradnak kétségek.
szerintem az elméleted zseniális arról, hogy miért homályosan jelenik meg a gyerek.
a fordítást nagyon szívesen, örülök, hogy megnézted és elmondtad, mit gondolsz róla