Megint csak úgy rakok ki képeket. Nem volt időm csoportosítgatni őket.
Itthon készült az első kép. Csak azért fotóztam le, mert a fiatalkoromat juttatta eszembe. Ha nem látom, már
el is felejtettem volna, hogy ilyen szatyorkáink voltak annak idején. Emlékeztek, a kis kerek végébe lehetett
belegyömöszölni a többi részt, és még be is lehetett gombolni. A mai napig szeretem az ilyen kicsire összehajtható
"szatyikat". A második képen a jelenlegi kollekcióm látható. Mind vízhatlan. Egy Kenji nevű japán dolgokat áruló
boltban szokta venni a lányom magának is meg nekem is. Kértem, hogy ne vegyen többet, mert ezeket is évekig
tart majd elkoptatnom. A tíz év alatt még csak egy ment tönkre. A harmadik fotó a Kenjiben készült. Szeretünk
Lilykével nézelődni benne a sok színes csacskaság miatt.
Aznap, amikor a gyerekekkel visszarepültünk (július 4.) országgyűlési választások voltak Angliában. Csak akkor tudtam
meg, amikor leszálltunk, mert mondta a vejem, hogy pont jókor érünk haza, mert hétig még le tudja adni a szavazatát.
Meglepődtem, mert hétköznap, csütörtök volt. Most a saját szememmel győződhettem meg róla, hogy a városban semmi
nem utalt arra, hogy választások vannak épp. Se a politikusok arcával, se uszító vagy degradáló vagy félelemkeltő plakátokkal
nem lehetett találkozni. Csak az újságok címlapjain lehetett olvasni, ahogy a Tory és a Munkáspárt kéri a támogatóik
szavazatait. Egy durva szó sem esik az ellenlábas pártról, sőt a Toryk magukat hibáztatják, mert rosszul állnak a közvélemény
kutatóknál, és megértik, ha a választóik meg akarják büntetni őket azért, mert a kormányzásuk nem volt sikeres. Mi vaaan?
Édes Istenem, hol vagyunk mi ettől?
Másnapi újságok az új munkáspárti miniszterelnökkel.
Angol zászlót viszont annál többet láttunk városszerte az utcákon, a lakóépületeken, az üzletekben és a kirakatokban is.
Zajlott egy másik esemény is ekkor, a Labdarúgó Európa Bajnokság.
Az adományboltok nagy kedvenceink. Míg én a porcelánok közt nézelődöm (teáskannák után kutatva), addig ő a játékokat
és az ékszereket (bizsu) veszi szemügyre. Ha tükröt lát, azonnal átváltozik Elzává (Jégvarázs), és elkezd énekelni, és elzásan
mórikálni magát, úgy, ahogy a videóban látja. Mondjuk ezt az utcán is csinálja, és bár nem túl hangosan és nem túl látványosan,
mégis mosolyt csal az emberek arcára. Tapsot is kapott már.
Mindhárom fotó július elején készült. El tudjátok képzelni milyen hideg volt. Itthon meg tombolt a kánikula.
Spoiler: mutasd
Ha beléptünk a TESCO-ba vagy bármelyik nagyobb üzletbe, elsőként az egyenruhákhoz kellett mennünk. Alig várta, hogy ő
is megkapja a magáét. Lilyke iskolájában zöld és szürke színű az egyenruha. Van, amelyiknek piros, bordó, világoskék, sötétkék,
lila vagy sárga a színe, szürkével vagy feketével kombinálva.
Zöld a kardigán a nyakkendő, a testnevelés órán a pulcsi és a rövidnadrág, a fiúknak a mellény, a lányok nyári ruhája (ez minden
színben kockás is egyben). Zöld a táska is, de ez nem kötelező, ahogy a kabát se kell, hogy zöld legyen, de lehet kapni, akinek
tetszik. Szürke a hosszú szárú zokni, a harisnya, a ruha, a szoknya, a nadrág, a rövidnadrág. Télen a lányok is viselhetnek
nadrágot, az is szürke. Fehér a blúz, az ing, a testnevelésre a póló. A lányok többsége kis rövidnadrágot visel a szoknya és a ruha
alatt, ahogy az ázsiai sorozatokban is látjuk. A cipő mindenütt fekete. A kislányok hajába zöld vagy fekete gumi kerülhet, zöld
színűek a csatok, hajpántok, masnik, szalagok is. A nyári ruhához fehér zokni tartozik. Lehet csupa fehér, de kapható zöld kockás
fodorral is. A ruhaféléket sokféle stílusban árulják, így mindenki kiválasztja a gyereke alkatának leginkább megfelelőt. Az anyaguk
is többféle.
Van kifejezetten egyenruha bolt is, hatalmas választékkal.
Csak pár fotót csináltam. Ezek a választéknak csak kb. az 1 százalékát mutatják meg. Bár a nyári ruhák alaktalan csúnyaságnak
tűnnek, a kislányokon egyáltalán nem furcsák, sőt... én se értem, de így van.
Lilyke ebédes doboza. Vagy menzán eszik egy gyerek vagy viszi otthonról az ételét. Leviszik őket az ebédlőbe, a dobozosok
egy kupacba ülnek, a menzások pedig egy másik kupacban. Mindkét csoportnak vannak felnőtt segítői. Dinner ladynek (én is
most ismertem meg ezt a szót) hívják angolul őket, amit nagyjából a konyhásnéninek lehet fordítani.
Alul van az ételes doboza, felül pedig a gyümölcs. A vizet mindenki saját kulacsban viszi.
Ez pedig a kicsik táskája. Odafelé üresen visszük, visszafelé a rajzait, a szülőknek küldött értesítéseket és mióta a betűket
tanulják, vékonyka pár lapos könyveket is viszünk haza. A könyvecskéket csütörtökön kapják ki és kedden kell visszavinni.
Aztán csütörtökön újat kapnak. Erről írok majd még.
:
Hurrá! 
A többi bútort akkor veszem meg,
