Ezoritu Fansub

Ha kedvet éreztek hozzá, hogy megmutassátok saját fotóitokat, nosza rajta!
Bármi jöhet, amiben fantáziát láttok, élmény kötődik hozzá, valaminek az
emlékére készült, vagy "csak úgy" lett.

Ezt a cuki kis házacskát még Angliában fotóztam két évvel ezelőtt:

WOW de aranyos....ilyen kis zugban én is szívesen laknék.... Rita! Küldtem levelet, csak most vettem észre pár perce hogy írtál, máris válaszoltam.... Azt hittem ma péntek van..úgy látszik kicsit sűrű lett a hetem..

Kata már nemcsak a guszta kenyérkékről és rizskohról, hanem a fiáról, Samukáról is küldött fotókat.
Szép sorban ki is teszem őket. Így ír Samukáról, és kettejükről:

"Samukáról annyit, hogy 97. decemberi legényke, egyke, down syndrómával született. Vannak az életünkben
nehézségek, mégis személyisége, kedvessége szeretete sok nehézséget segít legyőzni. Számomra öröm,
amikor kimozdulunk és sikerül egy egy képet lekapni róla..nem szereti ha fotózzák! /tiszta apja és anyja/...
Én még most gyakorlok a telefonommal, minden még nem sikerül....de majd csak belejövök.
Végül is bátorításnak szánom néha a fotókat, hogy az élet nehézségei ellenére másoknak vigaszt és bátorítást
tudjak adni...

Kép a tegnapi kiruccanásról:

Ehhez a képhez ezt írta Kata:

"A balatoni kirándulás is jó pár éve volt ...ez az egyetlen olyan kép kettőnkről amikor nem csak a városban vagyunk
vagy a korházban, hanem itt. Csodálatosan aranyos volt a német csoport és a személyzet...negyed órát még külön
vigyáztak a Samura, hogy egy kicsit én is gyönyörködhessek a környezetemben....2 órás hajóút volt.!Nagyon jól
éreztem magam. Samuka is, csak ahogy közeledett a 3 óra már csak azt mondta, hogy menjünk haza ...úgyhogy
hazajöttünk az első elérhető busszal. Annyi hozadéka volt, hogy 3 hétig olyan betegek voltunk mint az állat, mert
olyan hideg volt egy régi buszon, hogy lefagytunk."

Köszönet!

Kata! Nem olyan régen a Loving témájában ezt írtad Samukáról:

"amikor először megláttam az inkubátoron keresztül megrémültem és elfutottam. Később kiderült hogy az oldala torzított. Úgyhogy mikor mentem a köv. szopizásra és a karomba tették, akkor láttam milyen kis gyönyörűség! És nem bántam meg hogy megszületett. Azt sajnálom hogy nem egészséges, és sem apja sem testvérkéje nincs...mégis nekem ő a szívem csücske minden nehézség ellenére.Elmúlt 18 éves, és néha egyre gyakrabban van 2 éves szinten...de ő akkor is az ÉN FIAM!!!"

Akkor Unni ezt írta neked:

"Szerencsés Samuka, hogy Te vagy az Édesanyja! Kép Igazi vérbeli, szeretettel gondoskodó Édesanya vagy! Azt hiszem, ebben minden benne van. Kívánom, hogy a belőled áradó szeretet lélekben egyre erősebbé tegyen!"

Én pedig ezt:

Kata! Ennyire részletesen nem tudtam mindent a terhességedről és Samukáról, de amit az évek alatt
a hozzászólásaidból összecsipegettem, abból tudtam, hogy nem vagy könnyű helyzetben, nem egyszerű
az életed. De amiért nagyon kedvellek, hogy soha nem panaszkodsz, az írásaidból derű és optimizmus
árad. Jó is, hogy most már nem csak mi, akik régóta ismerünk, sejtjük, tudjuk, hogy milyen problémával
kell nap, mint nap szembenézned, hanem más is.
Mindenki számára példát mutatsz!

A kórházban, és otthon:

Kata! A szivárvány nekem sem látszik, de szép színű az ég alja:



Ezt a fotót, ha direkt ilyenre akartad volna, tuti, hogy nem sikerült volna.
Kifejezetten tetszik!

Anyecska fotóját ide is kiteszem:

Az alábbi kép nem most készült, de akár készülhetett volna tegnap is.

Anyecska! Ez a kép nagyon klassz! Nemcsak a dupla szivárvány miatt, hanem ahogy látszik,
hogy merre vonult el a vihar, mely része az a városnak, amelyik hamarabb fellélegezhetett
a vihar elmúltával, és ahogy a szivárvány szinte három részre és színre bontja az eget.
Nagyon tetszik. Lementettem magamnak, és ha nem haragszol, át fogom vinni az új helyre
is. Úgyis kiteszem majd én is az eddigi napfelkeltés fotóimat, jól ki fognak jönni egymással.

Kipakolom a magam napfelkeltéit is:

Május 30. hétfő:

Szép hetet kívánok Mindannyiunknak!

Itt nálunk csodaszépen indult a reggel, de már messziről hallottam a morajlásokat.

A kezdet (erősen zoomolva)...:



...és fél órával később (kissé zoomolva)

A képnek a "A vihar négy színárnyalata" címet adtam. Tetszik, hogy a kép közepén,
a kis felhőlyukon áttűnik a nap, reményt adva, hogy lesz még egyszer szép idő, ha
eltűnnek a viharfelhők.

Május 31. kedd:

Szép napot kívánok Mindannyiunknak!

Aki már unja, ne nézzen ide, de ma sem tudtam megtenni, hogy ne fényképezzek.
Annyira szép volt az ég alja! És ebben az a jó, hogy minden nap mást látni rajta.

Sajnos naplementét itt a faluban nem tudok lekapni, mert eltakarják a házak a
tájat. Csak az északi és a keleti oldalra szabad a kilátásom.

A mai fotók címe: "Napfogyatkozás"



és a "A másik kémény"



Ez is ma reggel készült, hasonló a pár nappal ezelőttihez, de nem olyan szép színes, illetve az, de nem látszik
a párától, ezért nem tettem ki. Bármilyen hihetetlen, 10 perccel a napfelkeltés kép után készült. Felhőben az
egész falu. Gyönyörű is volt egész nap az idő:

Június 01. szerda, Anyecskának adott válaszomból:

Az én kis falum picike, dombon van, erdőkkel körülvéve, ezért tényleg nagyon szép. A képek
erősen zoomolva vannak, szóval az a ház, aminek a teteje a napfelkeltés képeken látszódik nincs
olyan közel hozzám, ahogy gondolnátok. Az pontosan a negyedik szomszédom háztetője.

Ma ilyen volt a napfelkelte. Tulajdonképpen a felhők vastagsága nagysága határozza meg, milyen
fotó születik aznap. Erre már rájöttem:

Június 02. csütörtök, Katának adott válaszomból:

Direkt ide fényképeztem (egy perce). Így indulunk ma. Izgatottan várom, mi lesz belőle:

A ma reggeli napfelkelte "elmaradt", köszönhetően a vastag felhőrétegnek.

Ebből a kis soványka rózsaszínű sávból már sejtettem, hogy szép színes
képet nem fogok ma csinálni (tegnap szinte ugyanez volt a helyzet, ahogy
a fenti képen látszik, csak ma még nagy köd is volt):



Aztán mégis csak kikerekedett valami. Ha nem is színes, de mintás!
A napocska a ház felett van, a felhők egy részét meg is világítja:



Ennek is megvan a maga szépsége:

sziasztok! Nemsokára megyünk a papához, remélem sikerül pár képet hoznom. Nagyon tetszenek a napfelkelte és nyugta képek. A felhők szépségét meg nem lehet megunni. Anyecska szivárványa meg maga a tökély, ilyenkor különösen eszembe jut Isten ígérete az emberiséggel kapcsolatban, és ez olyan megnyugtató...és szemet gyönyörködtető... . Eléggé esős, zivataros idő elé nézünk az előttünk álló három napban...ki kell használni amikor nem esik . Remélem még nem kell kerülővel közlekedni a Sajó miatt. Nálunk még normális a vízszint. Remélem ez most már így is marad...

Kata58 írta:sziasztok! Nemsokára megyünk a papához, remélem sikerül pár képet hoznom. Nagyon tetszenek a napfelkelte és nyugta képek. A felhők szépségét meg nem lehet megunni. Anyecska szivárványa meg maga a tökély, ilyenkor különösen eszembe jut Isten ígérete az emberiséggel kapcsolatban, és ez olyan megnyugtató...és szemet gyönyörködtető... . Eléggé esős, zivataros idő elé nézünk az előttünk álló három napban...ki kell használni amikor nem esik . Remélem még nem kell kerülővel közlekedni a Sajó miatt. Nálunk még normális a vízszint. Remélem ez most már így is marad...

Kata, remélem kijutottatok apukádhoz, és jól éreztétek magatokat!

Nálunk hiába kezdődött ezekkel a sötét felhőkkel a nap, nem esett semmi, talán pár csepp.
Ha nem sütött a nap is meleg volt, de ha kisütött, akkor ragyogott minden. Az eső hiánya
miatt a Sajó a medrében van, és már nem is olyan zavaros.

Órák után az iskolában ünnepeltük magunkat egy kicsit, aztán elmentünk a közeli városba
a szokásod éttermünkbe egy közös ebédre. Degeszre ettem magam, a desszert már be sem
fért. Pedig ez nagyon ritka!

Mikor hazajöttem kaptam le ezt a felhőcsaládot, amint sétálnak éppen. A gyerekek aranyosan
fogják egymás kezét, a legnagyobb már önállóan megy, míg a legkisebbet anyuka viszi kézen
fogva:

szia Rita! Örülök,, hogy az ebéd remekül sikerült! Mi sajnos nem jutottunk ki..Samuka nem éppen kellemes dologgal lepett meg reggel, úgyhogy gyógyszerezés és diéta...de már jól van. ez valami tudatalatti reakció lehetett..mindenesetre ilyenkor nem merek vele kimozdulni mert nála széles a paletta nem tudom mire számítsak. A lényeg most jól van! Remélem előbb utóbb kijutunk!
A felhőcsalád nagyon aranyos és találó volt! Mindenkinek kellemes hétvégét!

Kata! Mit nem adnék érte, ha valaki elvállalná neked, csak egy napra Samukát, hogy egyszer
reggeltől-estig azt csinálhass, amit szeretnél, de kettesben nem megy. Lehet, hogy egy délelőtt
is elég lenne, mert délután már úgyis azon járna az eszed, hogy hogy van Samu, evett-e, nem
hiányolt-e, elmaradt-e azokkal, akik vigyáznak rá. De ennyi mindenféleképpen rád férne hetente
egyszer legalább.

Kellemes hétvégét!

Kedves Rita Köszönöm! Néha van ilyen áldásban is részem, de igazad van...egy két óra múlva már a telefont lesem, hogy nem keresnek e nincs e baj...képes az ember ott is rémeket látni ahol nincs.... de ez a beidegződéstől van és az állandó ugrásra kész állapottól...néha már nem is egy embernek érzem magam....

Szia Rita!
Ma megkerestem a fotot az igazan csak verses himzesemrol.Az egyik keresztfiam diplomaosztojara keszitettem.
Ime:

Harom munkam,amelyeket minta nelkul ,keprol keszitettem.
Mutatom az egyiknel,hogy egyszeruen csak ranyomtattam a kockazott halot es probaltam kovetni a szineket es a formakat.


A kovetkezo kettonel,mivel himzett kepkent talaltam a neten,leolvastam a keprol az x-ket.


Ez pedig egy kakukk tojas,mert se kockazas,se himzesrol valo leolvasas altal keszult.
Annak a lanynak a tengerimalacarol keszult,aki segitett elindulni a himzes mas formajaba ontesenek utjan.A vegen sokat nevettunk,mikor elkuldtem neki a kihimzett malacat,mert,amit en doboz sarkanak neztem,az egy uborka elotte. (de nagyn orult neki)

Szep almokat,mindenkinek jo hetveget a hatralevo idore.

Kedves Kata!
Errol irtam korabban Neked,ez volt az elso munkam(az unokamnak)2004--ben.Ebben van meg kotofonal szala is.

Kedves boszorkány, nagyon aranyosak, kedvesek, üdítőek a kézimunkáid! Nem csodálom, hogy ilyen nagy sikere lett.
Keveseknek adatik meg és kevesen is értékelik azt amit egy ilyen ajándék jelképez. További szép és örömteli alkotásokat!
pihenésképpen meghívlak egy -ra

Kata58 írta:Kedves Rita Köszönöm! Néha van ilyen áldásban is részem, de igazad van...egy két óra múlva már a telefont lesem, hogy nem keresnek e nincs e baj...képes az ember ott is rémeket látni ahol nincs.... de ez a beidegződéstől van és az állandó ugrásra kész állapottól...néha már nem is egy embernek érzem magam.... :lol: :lol: :lol: :lol:

Megértelek! Akkor kezdtünk építkezni, amikor a legkisebbem is megszületett. Állandóan
egyedül voltam a három kicsivel, és akkor még mi is a harmadik emeleten laktunk, ahol
lift sem volt. A két fiam még babakocsis volt (egy év sincs köztük), le sem tudtam menni
segítség nélkül az emeletről. Nemcsak a gyerekeket, a babakocsikat is cipelnem kellett,
mert abban a házban nem volt kocsitároló. Tudod, régen milyenek voltak a mély babakocsik?
Hatalmasak és nehezek. A középső fiam ülős kocsiját legalább össze lehetett zárni.
Én is mindig arról álmodoztam, hogy de jó lenne csak egy fél nap gyerekmentesen. Aztán
amikor egyszer megadatott, nem tudtam magammal mit kezdeni. Hát így van ez!

Szia Éva! Csatlakozom Katához! Nagyon jó nézegetni a munkáidat. Mennyi ötlet, és munka!
Az a hálós megoldás nagyon érdekes, gondolom kifejezetten a hímzők számára találták ki.
Biztos a hímzésnél is úgy van, mint a kötésnél, minél többet csináljuk, annál kevésbé függünk
a mintáktól, leírásoktól. A nagy gyakorlat miatt szinte nincs lehetetlen.

Biztos vagyok benne, hogy a családod már el is várja tőled, hogy valami sk.-val ajándékozd
meg őket, ha alkalom adódik, te pedig nem okozol csalódást. A hímzésnek nagy előnye, hogy
be lehet kereteztetni, így sokáig lehet gyönyörködni benne.

Kata58 írta:Kedves boszorkány, nagyon aranyosak, kedvesek, üdítőek a kézimunkáid! Nem csodálom, hogy ilyen nagy sikere lett.
Keveseknek adatik meg és kevesen is értékelik azt amit egy ilyen ajándék jelképez. További szép és örömteli alkotásokat!
pihenésképpen meghívlak egy -ra

Koszonom szepen Kata es a kavet is.