Szia Ircsi! De jó, hogy ezt a "kis kínait" is megnézted! Ha a mi jelen kultúránkat, gondolkodásunkat
veszem alapul, teljesen egyetértek veled. Nálunk, hasonló helyzetben egy apa sem gondolkodna úgy,
mint a filmbéli apa. De Kínában, sőt egész Ázsiában az a módi, hogy a nő férjhez megy, otthon marad,
a férj pedig eltartja őt a gyerekekkel együtt. Az apa csak a saját fejével tud gondolkodni, nála ez a
megoldás tűnt a legjobbnak. Saját kudarcát abban látja, hogy nem tanult eleget, és nem szeretné, hogy
a fia, aki egyszer szintén családfenntartó lesz, ugyanúgy járjon, mint ő. Míg a lánynál pénz pazarlás
a tanulás, úgysem fogja a tudását munkahelyen kamatoztatni. Ha az apa szemével nézem a dolgokat
megértem, hogy jutott arra az elhatározásra. A gombócos módszert azonban gyáva megoldásnak
tartom. Őszintén meg kellett volna beszélnie a gyerekekkel a kialakult helyzetet, mert így tisztességes.
Pedagógusként és anyaként is mondom, néha nem árt a gyereknek, ha hagyják, hogy főjön a saját
levében, és egye meg, amit főzött (na ezt jól összehoztam!). Határozottan állítom, egy életre képes
tanulni belőle. Én is azt mondom, mi van, ha a fiú elmegy dolgozni, és rádöbben, hogy jobb munkát
kapna, és többet is keresne, ha tanult volna. Vagy egyáltalán nem is kap munkát, mert nincs szakmája.
Vagy levonja a megfelelő következtetést vagy nem. Úgysem az apjának kel élnie a fia életét, hagyja
had döntsön maga a sorsa felől, már nem kisgyerek.
Kellemes hétvégét kívánok!(ez a település valóban létezik, itt van Borsodban, nem is olyan messze tőlem)