Vaskica06 írta:Megértelek ha My sunshine-t nézed,mert akárhányszor neki kezdtem beszippantott és nehezemre esett abbahagyni.Ez egy nagyon jó sorozat.Jó színészekkel és történettel.Imádtam.Szerintem mások is hasonlóan fognak érezni,ha nézni kezdik.Ha le van töltve nagy az esély,hogy folytatja az ember tovább a lefordított résznél tovább.Nincs megállás,nem elég belőle egy kicsi.
A táj érdeklődésem a nálad talált és megnézett filmekkel kezdődött.Itt indultam el a lejtőn Koreából más irányba.Megszerettem a táj sorozatokat is.Nem zavar a nyelv,már megszoktam az érdekes dallamát.Nagy bánatomra több kedvencem eltűnt a vikiről a múltkori nagy szelektálás után.Bánom,hogy nem töltöttem őket le.Ma már ami tetszik azt le is töltöm ,tanultam az esetből.
Ica! De jó volt olvasni, hogy téged is sikerült egy kicsit megfertőzni a nem koreai művekkel is!
És nagyon jólesett, hogy megdicsérted a Princess szövegét! Elfelejtettem a válaszomban megírni!Istenem, ha belegondolok, hogy én is meddig makacskodtam, és mereven ragaszkodtam a koreai
sorozatokhoz. Ki nem tekintettem volna másfelé, vagy ha igen, akkor pár perc után dobtam a sorit
a nyelv, vagy valami más kifogás miatt. Aztán egy véletlennek köszönhetően rádöbbentem, hogy
nagyon klassz alkotások születnek más ázsiai országokban is, sőt, azok még jobban is fekszenek
nekem. Jelenleg a kínai sorozatok azok, amik közt legelőször kutatok, ha fordítani valót keresek.
Ezek közt is vannak rosszak és kevésbé jók, de itt találom meg azt is, ami a legjobban elvarázsol.
A thai nyelv akkor zavar leginkább, amikor diáklányok sipítoznak, vagy kényeskedve beszélnek.
Mondjuk ez a koreaiban is idegesített nagyon.
A My Sunshine egy "halk" sorozat, amilyet szinte kivétel nélkül csak a kínaiaknál találok meg. Ezen
azt értem, hogy senki nem üvöltözik benne (a koreaiaknál már ez is nagyon zavart). Mindenki halkan,
nyugodtan beszél, még akkor is, amikor izgatottak, és mégis nagy hatást tudnak elérni vele. Minél
halkabbak, minél inkább suttognak, annál inkább érzed a drámaiságot, a feszültséget. Nagyon nagy
hatással van rám ez a módi. Ilyen volt a Love Me If You Dare is. A két főszereplő mindig halkan
beszélt egymáshoz. Imádtam azt is.
A My Sunshine-ban a halkság mellé még jönnek a színek, amik fantasztikusan vannak megkomponálva,
és az összes szereplő játéka, ami a jó színészválogatásnak köszönhető. Egyensúlyban van minden a
soriban, semmi nem zavaró, senki nem lóg ki a sorból, nem kell senkinek vinnie a hátán a sztorit,
mert mindenki helytáll a saját posztján. Nem mellesleg klassz a történet is!
Na abbahagyom, mert holnapig tudnék írni, abból meg nem lesz ebéd!
Szép napot kívánok!