Sziasztok!Paggy, remélem, hogy már a régi formádban vagy, és elmúlt a fáradékonyság. A volt férjemet nagyon ledöntötte a lábáról
az egyik vírus, napokig ki se bírt kelni az ágyból, és utána is jó pár napig nagyon gyengének érezte magát. Azt kaphatta el,
amit te is.
Igen, egyben marad a zabnokedli. Nem szoktam mérni a mennyiségeket, de a durvára darált zabpehelyhez annyi vizet kell
önteni, hogy összekeverés után kissé hígabb legyen, mint a tojásos nokdeli tésztája szokott lenni. Kb. 10 percet hagyni kell
állni, addigra a zab magába szív annyi vizet, hogy pont olyan sűrűségű lesz, mint a tojásos változat. Ha nem így lenne, lehet
hozzá még vizet vagy zabot tenni. Ezután ugyanúgy szaggatom, ugyanannyi ideig főzőm, mint a hagyományos verziót.
A lányomék kertjét fű helyett kavics borítja jelenleg, emiatt nem nagyon találni rovarokat. De az is izgalmas, hogy le tudjuk-e
a legyeket szedni a ház faláról. Jókat vihogunk közben. Nyáron vinni fogjuk majd a tengerpartra is. A víz visszahúzódása után
szoktak pici rákok maradni a parton. Jó lesz nézegetni őket.
Nem plüssözik most, a felnőttek a tanítványok. Nem unja meg, év eleje óta minden nap tanít.
A lányomék nem tisztaságimádók. Játszós ruhában koszolhatja magát nyugodtan a gyerek. Most még fél a rovaroktól. Eddig
a város közepén laktak a második emeleten, nem sokkal találkozott. Majd megszokja.
Chili nagyon jól van. Jár még a kutyaiskolába. A menyem télen imádott vásárolni neki ruhácskákat

.
Nem volt túl édes a parfüm illata. Nekem "ízlett".
Ha megint lesznek fréziáid, akkor máris megtippelem, hogy szerintem korall színű lesz az első. De szívesen tévedek is, csak
legyen jó a "termés". Emlékszem, hogy volt, amikor nem voltak jó minőségűek a hagymák.
Hát inkább tragikusnak tartanám a szomszédod megnyilvánulását. Ritka bunkó ember lehet. Nem engedem bő lére (pedig tudnám),
hogy mennyire sajnállak a lányod és a közted kialakult helyzet miatt, mert pozitív kicsengést szeretnék adni a mondanivalómnak.
Nekem van egy olyan mondásom, hogy azon nem bosszankodom/szomorkodom/dühöngök...amin nem tudok változtatni. Pontosabban
úgy szoktam megfogalmazni, hogy "Azon nem vagyok hajlandó bosszankodni, amin akkor se tudok változtatni, ha a s..ggemet a
földhöz verdesem."

Szóval azt mondom, örüljünk annak, és hozzuk ki abból a legtöbbet, ami elérhető számunkra, amire hatással
tudunk lenni. A te esetedben a kutyás társak, lakótársak, barátok, tanítványok, fodrász-szülőtárs és a velük való baráti viszony.
Idesorolnám még magunkat is. Ha egy kicsit erőt veszünk magunkon és többet megjelenünk itt, akár csak pár szó erejéig is, az is
jól tud esni. Nekem ehhez van kedvem, és meg is tudom fogadni.
Jót nevettem az Éva kösztümös jeleneteden. Reménykedjünk, hogy abban a pillanatban épp senki nem nézett az erkélyed irányába.
Ha meg nézett, hát nézett. Ha eddig nem szólt neked róla, akkor most már tartsa magában örökre.
Most olvasom, hogy mit írtál az elengedésről, és hogy előveszed az optimistább énedet. Hurrá! Te is idejutottál, és én is ezt javasoltam
fentebb. Muszáj megtenni, kell, hogy kedvünk legyen élni. De azt is tudom, ezen a helyzeten nem lehet teljesen felülkerekedni, meg
nem történté tenni.
Teknőc az erkélyen, kutyus az ágyon, cicus a szárítón. Mindenkinek megvan a helye.
Nagyon tetszik ez a faliújság szerűség a szobádban. Azzal dekorálod a falat, amiben épp benne vagy. Úgy látom, hogy Koreától
Kína felé terelődött az érdeklődésed, de van az asztalon német nyelvkönyv, mexikói kaktusz, olasz fűszernövény (bazsalikom) is.
Kata, te is rájöttél már, hogy nem veszik el a hozzászólás. Ha kiléptet, és újra belépsz, a balra nyílra kettőt rányomva ismét a
hozzászólásodnál leszel.