The Highest Mark / A legjobb eredmény (online is nézhető)

[Rita]

Ma néztem meg az Ustad hotelt, még a hatása alatt vagyok.

Éva! Ezt elhiszem! Én is így voltam vele. Ahoyg befejeztem, hagytam ülepedni egy
kicsit, aztán a youtube-on a zenei betéteket hallgattam újra, majd megnéztem az
egész filmet, immár negyedszerre. Azóta még egyszer megnéztem, akkor, amikor
Zsu megígérte, hogy tesz egy próbát vele. Újra kedvet kaptam rá.

[VidékiÉva]

Ma néztem meg az Ustad hotelt, még a hatása alatt vagyok.

Éva! Ezt elhiszem! Én is így voltam vele. Ahoyg befejeztem, hagytam ülepedni egy
kicsit, aztán a youtube-on a zenei betéteket hallgattam újra, majd megnéztem az
egész filmet, immár negyedszerre. Azóta még egyszer megnéztem, akkor, amikor
Zsu megígérte, hogy tesz egy próbát vele. Újra kedvet kaptam rá.

Nálam is biztosan többször nézős lesz. Egyébként is szeretek ismételni. Nem is mindig a szereplők miatt. Van olyan, hogy érzést keresek, amit az a film vagy könyv váltott ki. De van, hogy a szereplőt azóta sok másban láttam és kíváncsi vagyok, hogy most milyen érzést vált ki, hogy jobban megismertem a munkásságát.

[mikaz]

Sziasztok!
Ritám, gondoltam,hogy rengeteg információt zúdítottam a fórum olvasóira! Bocsánat, de ez valóban a megoldás kulcsa. Apuka máskülönben nem nyerhet feloldozást. Ismeri, nem ismeri a lányát és a fiát, ez akkor is gusztustalan húzás volt a gombócokkal.
Mi szülőként tennénk ilyet, vagy,ha velünk tették volna, milyen emlék maradna? Vagy ez annyira más kultúra, hogy a lányokkal ezt meg lehet tenni?

Különben meg miért is lenne épp ez a kisfilm címe? A jó eredmény segít a szegényeken is. Ez lehet a kínaiak üzenete saját nemzetükhöz ezzel a kisfilmmel.

Kedves Éva, milyen jól megfogalmaztad, hogy miért nézel többször is valamit!

Egyébként is szeretek ismételni. Nem is mindig a szereplők miatt. Van olyan, hogy érzést keresek, amit az a film vagy könyv váltott ki. De van, hogy a szereplőt azóta sok másban láttam és kíváncsi vagyok, hogy most milyen érzést vált ki, hogy jobban megismertem a munkásságát.

Ez nálam is így működik, legyen az könyv, vagy film. Azt a jó érzést, azt az adott pillanatot szeretném megismételni. S azért is jó ismételni, mert akkor még több dologra fogok figyelni. A szöveg már nem annyira köt le, van időm a mimikára, a gesztusokra, tájra, a zenére, stb. Jó könyvnél pedig az író eszközeire. Ennyi év után már az is fontos, sőt inkább az a fontosabb,hogy hogyan van megírva valami.
További jó kikapcsolódást mindenkinek! Zsu

[Ir-csi]

Szia Rita!
Megnéztem a kisfilmet, köszönöm szépen!

Spoiler: mutasd

Plusz kulturális háttérismeretek hiányában, európai fejjel csak úgy tudom értelmezni, mint egy szándékoltan nyitott filmet. Nem annyira a gyerekek iskolai eredménye, tandíja, mint ennek kapcsán az apa problémája, gondolkodása, döntése és annak értékelése áll a középpontban. A rendezői szándék véleményem szerint, hogy a néző ne annyira a helyzetet, mint inkább az apa tettét értékelje, az útmutatást a lányon keresztül kapjuk meg.
Gondolataim:
1. Nem tudok egyetérteni az apa módszerével.
2. Nem tudom elfogadni a döntését és az indokát sem, mert hazugságon alapul. Az tanuljon, aki motiváltabb és eredményesebb. Menjen a fiú dolgozni és ha jobb életet akar, munka mellett estin tanuljon, de a legfontosabb, hogy akarjon tanulni. A nemek közötti különbségtételbe most nem mennék bele.
3. A lánya mondja ki a legfontosabbat, hogy vesztesnek tartja magát az apja, de valójában nem az, hiszen ő max.teljesítményt nyújtott. Mindkét gyerek megkapta uazt a lehetőséget, az egyik tudott ezzel élni, a másuk nem. Fusson a fiú egy kört az életben és döntsön a saját sorsáról később, amikor benőtt a feje lágya.
Konzekvencia: döntéseink nem alapulhatnak hazugságon, mert önmagunkat és mindenki mást félrevezetünk ezzel. Egy ember nevelésekor a következetesség elengedhetetlen. A pozitív diszrimináció ebben a helyzetben megengedhetetlen, sőt egyenesen káros mindkét fiatalra nézve.
Az iráni kisfilmmel rokonítanám, bár ez kevésbé direkt, a mondanivalója nagyon életszagú.

[Rita]

Szia Ircsi! De jó, hogy ezt a "kis kínait" is megnézted! Ha a mi jelen kultúránkat, gondolkodásunkat
veszem alapul, teljesen egyetértek veled. Nálunk, hasonló helyzetben egy apa sem gondolkodna úgy,
mint a filmbéli apa. De Kínában, sőt egész Ázsiában az a módi, hogy a nő férjhez megy, otthon marad,
a férj pedig eltartja őt a gyerekekkel együtt. Az apa csak a saját fejével tud gondolkodni, nála ez a
megoldás tűnt a legjobbnak. Saját kudarcát abban látja, hogy nem tanult eleget, és nem szeretné, hogy
a fia, aki egyszer szintén családfenntartó lesz, ugyanúgy járjon, mint ő. Míg a lánynál pénz pazarlás
a tanulás, úgysem fogja a tudását munkahelyen kamatoztatni. Ha az apa szemével nézem a dolgokat
megértem, hogy jutott arra az elhatározásra. A gombócos módszert azonban gyáva megoldásnak
tartom. Őszintén meg kellett volna beszélnie a gyerekekkel a kialakult helyzetet, mert így tisztességes.

Pedagógusként és anyaként is mondom, néha nem árt a gyereknek, ha hagyják, hogy főjön a saját
levében, és egye meg, amit főzött (na ezt jól összehoztam!). Határozottan állítom, egy életre képes
tanulni belőle. Én is azt mondom, mi van, ha a fiú elmegy dolgozni, és rádöbben, hogy jobb munkát
kapna, és többet is keresne, ha tanult volna. Vagy egyáltalán nem is kap munkát, mert nincs szakmája.
Vagy levonja a megfelelő következtetést vagy nem. Úgysem az apjának kel élnie a fia életét, hagyja
had döntsön maga a sorsa felől, már nem kisgyerek.

Kellemes hétvégét kívánok!

(ez a település valóban létezik, itt van Borsodban, nem is olyan messze tőlem)