I. Születés. Gyökerek és hagyományok. „Cukros tej.” (00:00-15:02)
96.
„Minden világban egy-egy pupillát látok.
Minden pupillában egy világot látok.”
Képet kapunk egy Indiában, Keralában élő iszlám vallású, malayalam nyelvű családról: Abdul Razak és felesége Fareeda családalapításáról. A fiú és lány gyermek értékéről, férfi és nő feladatáról. Fareeda évente szül egy gyermeket abban bízva, hogy a következő fiú lesz. A várva várt áldás csak Fathima, Fousia, Firoza Fazeeha után két évvel látja meg a napvilágot és a Faizal nevet kapja apjától, aki belefáradva a várakozásba épp a fia születéséről marad le, mert Dubaiba utazik üzletet építeni, ahonnan felesége halálhíre miatt tér vissza. A család Dubaiba költözik. „A nővérek anyjukként szerették és nevelték Faizit. Ott volt, ahol ők. Leginkább a konyhában. Mindent megtettek, hogy pótolják az anyjukat. Kényeztették, a kedvenceit főzték. Majd Faizi lassan átvette a konyhát. Mindent imádott, ami a főzéssel kapcsolatos. Ám az az apja nem szerette.”
Miután apja férjhez adta nővéreit, Faizi egyedül maradt a lakásban. Az apja új asszonyt vitt a házhoz, Faizit pedig külföldre küldte tanulni. A fiú választhatott, hogy a világ mely szegletébe utazik és Faizi a svájci Lausenne-t választja, ahol majd hotel menedzsmentet kíván tanulni. Ennek az apja nagyon örül: „Akik régen a szakács fiának hívtak, azok miattad ötcsillagos Abdul Razaknak fognak.”
II. Külföldön (Hazugság). Főcím zene és a külföldi évek animált bemutatása (15:03-16:59)
40.
„Ez sem elég, ez sem elég, ez sem elég.
Hiszen kerülget engem a főnyeremény.
Ki elégszik meg a rókahússal akkor,
Mikor elnyerheti oroszlán szerelmét.”
A vonzó nyugati világ: utazás repülővel, érkezés, a város, egyetem, Christina Laure, a fehér barátnő, motorozás, együttélés, évszakok múlása, fotóalbumok…Az élmények mozaikszerű bemutatása. Hazugság: hotel menedzsment helyett konyhaművészetet tanult, hogy séf lehessen.
III. Újra otthon. Egy félreértés. A hazugság kiderül. Apa és fia kenyértörése. (17:00-32:21)
104.
„Ha én szél vagyok és te levél, követsz engem?
Ha nem gyakorlod, amit mondok, értesz engem?
Mikor egy kődobásra szétesik a korsód,
Mi lesz benne, ha nem a gyöngyök és a tenger?”
A nővérek attól félve, hogy Faizi fehér barátnőjével Londonban marad séfnek, ürüggyel hazacsalják látogatóba, közben pedig előkészítenek számára egy lehetséges házastársat, akit alkalmasnak találnak arra, hogy jövendő sógornőjük legyen.
A látogatóba hazatérő Faizit apja egy csomó ember társaságában várja, akik mind lehetséges apósjelöltek. Az apa Faizit egyből egy ortodox vallású család házába viszi, ahol találkozik a családja által kiszemelt jövendőbelijével, a szép Shahanával, aki tehetséges lakberendező. A lányt azzal a lehetőséggel kecsegtették, ha hozzámegy Faizihoz, akkor egy új, saját tulajdonú ötcsillagos szállodát rendezhet be. A két fiatal szemmel láthatóan megtetszik egymásnak, de Faizi nem figyel arra, mit is mond a lány, hogy ő, ha tehetné, bizony nem menne férjhez. Faizi vigyázatlanul elmondja a lánynak, hogy ő Svájcban séfnek tanult és nem hotel menedzsernek. Ezzel meg is szakad a beszélgetés, majd a látogatás is, mivel a lány „lecsap” a lehetőségre, hogy megszabaduljon a vőlegényjelölttől, azonnal elmondja a családjának a hírt. A család pedig közli Faizi családjával, hogy ők bizony vőlegényt kerestek, nem szakácsot.
Faizi hazugsága rövid úton kiderül, az apja hallani sem akar arról, hogy a fia séf legyen. A generációs vitában Faizi anyjára hivatkozik: „Ha anya élne, nem beszélnél így.” Erre az apja a következőt feleli: „Anyád csak hátráltatott. Örültem, amikor megszült, de már bánom.” Ez a mondat kenyértörésre viszi apa és fia kapcsolatát. Az apa elveszi útlevelét és személyes iratait, majd közli fiával, ha szakács akar lenni, mint a nagyapja, akkor le is út, fel is út, mehet. Faizi összecsomagol és hajnalban elhagyja apja házát, útja a nagyapjához vezet.
IV. Ustad Hotel. Tanulás. Generációs konfliktusok. Sorsszerű szerelem. Kihívás és megoldás (32:22-2:06:50)
32.
„Napfény a szeretőm, a tavaszi napfény,
Kereng a világ, és én vagyok a kerengés.
Átjár Szába szele, s szerelmes költője,
Mint szélben elszáradt ág, hogyha táncra kél.”
32:22-33:30: ÉLETTEL TELI ZENE, hajnali holdfényben hullámzó tenger, szaltózó fiatalok a homokos fövényen, hirtelen fejre fordított kameraállásban baktató állatlábakat látunk fejjel lefelé, majd fordul egyet a világ: és láthatjuk, hogy tevéket vezetnek a parton… Az étterem mellett, egy parti kövön ülve nagyapa dohányt szív, majd sulaimanit tölt magának nagy átéléssel:
„- Velem fogsz élni? – kérdezi Faizit?
„- Nem. Csak amíg a nővéreim vissza nem szerzik az útlevelemet. Pár napig.”
Így gondolkodik a fiú, de a tótágasra állított kamera arra utal, nagyon másfajta élet kezdődik a fiú számára, kicsit olyan ez, mint amikor a Tarotban megkapjuk az „akasztott ember” lapot, a másfajta, kifordított nézőpont, élet lapját. A változás gerjesztője: nagyapja bölcs életlátása lesz, amely teljesen ellenkező irányba mutat, mint az apja világlátása. Ki is adta a cukros tejet az anya nélkül maradt kicsi Faizinak? Bizony a nagyapja volt. A cukrozott tej hallatán a mai védőnők sikítanának. A tej az élet, a cukor, ami az életet megédesíti. Hát a nagyapja ezt adta anno a gyermek Faizinak…
Azonban attól, hogy két szárnyat csatolunk a hátunkra, még nem tudunk repülni. Ahogyan a madárnak, nekünk is meg kell tanulni „repülni”. Faizi számára az Ustad Hotel lesz ehhez a terep, aki pedig szeretettel szemlélve figyeli és finoman tereli, az a nagyapja. Hogy honnan a bölcsessége azt a korábbi kommentben megírtam.
Az Ustadban mindig telt ház van, a főzés hagyományos módon, hagyományos ázsiai körülmények között zajlik, ami utánozhatatlan hangulatot biztosít. Ummar, Jonny, Babu, Sabu, Ismail és a gyakorlatilag az étteremben élő Kallumekkayas nevű zenei bandával együtt telnek Faizi napjai, miközben várja, hogy nővérei visszaszerezzék apjától az útlevelét, amit persze a lányok nem sietnek el. Faizi megtanulja, hogy bár könnyű és lágy a biriyaninak való rizs, 50 kg-os kiszerelésben már korántsem olyan könnyű. Reggelenként korán kel, nagyapja viharvert, meghatározhatatlan évjáratú, Matador márkájú kocsijával kiszállítja az ételt, közben egy alkalommal meglátja az utcán Shahanát, aki elől gyorsan elmenekül. A konyhába nem engedi be a nagyapja. Felszolgálja az ételt, asztalt morzsátlanít, megtanul pénztárgép nélkül nyilvántartást vezetni, hagyományos tésztából készült porottát sütni, amit persze azonnal tálal nagyapjának. Az önelégült fiatalnak a következőt mondja: „Fiam, bárki meg tud tömni egy hasat, de a lelket is ki kell elégíteni. Erre nem mindenki képes.”
Egy este, asztaltakarítás közben, betoppan Faizi apja, Abdul és gúnyosan megjegyzi, hogy ezért érdemes volt Svájcban tanulnia, majd keserűen hozzáfűzi, hogy ez történik, ha a nagyapját akarja követni. Ustad figyelmezteti Abdul fiát, hogy hagyja Faizit a saját útját járni, mint ahogy ő is a saját útját járja. Faizi azt mondja az apjának, hogy itt senki nem bántja az álmai miatt, hogy semmit nem erőltetnek rá. Abdul szerint a nagyapjának ez a hotel a legfontosabb, minden más másodlagos. Ő megvehetné a zsebpénzéből ezt a helyet, de nem veszi meg, mert úgy érzi, hogy megfullad benne. Faizi azt mondja az apjának, hogy ő ugyanezt érezte otthon. Abdul arra hívja fel a fia figyelmét, hogy sokat tanulhat a nagyapjától, de egyet jegyezzen meg, hogy filozofálgatással nem lehet sokra vinni az életben és erre éppen nagyapja élete a legjobb példa. Azt ajánlja a fiának, hogy térjen észhez és mielőbb menjen haza.
Később, a lépcsőn ülve beszélget nagyapa és unokája, Kareem elmondja, hogy Abdul azért ilyen, mert nem jól nevelte: gyerekkorában utazgatott, dolgozott és tanult. Amikor hazatért, nem adta tovább neki mindezt, azóta haragszik rá a fia. Ahogy nőtt Abdul, úgy nőtt vele együtt a haragja is. Utálja őt, a hotelt és az elveit és nem tudja, hogyan hozza ezt rendbe. „Ha minden ételhez teszel krumplit, elveszíti az egyedi ízét. Apád is ilyen.” Mondja unokájának Ustad, majd hozzáfűzi, hogy akik körülötte lebzselnek, azok mind a pénzt látják benne és azt mondják neki, amit hallani akar, ezért ő csak imádkozhat érte. Reménykedik benne, hogy megbocsát neki a Mindenható.
Kareem (Ustad) Abdul látogatása után egy cetlivel átküldi unokáját az étterme melletti ötcsillagos szállodába munkát keresni. Faizi döbbenve tapasztalja, hogy a tény, hogy Ustad (Kareem ikka) unokája azonnali munkát ad számára a hotel éttermében, ahol a Philip séf által meghirdetett fúziós konyhai versenyen jobbnál jobb tippekkel áll elő az európai és a kerelai konyhát egyaránt ismerő fiú. Faizi továbbra is nagyapjánál lakik és segít neki az Ustadban, tanulja a számítógép nélküli könyvelést, látja a fizetést osztást és azt, hogy nagyapja nemcsak bért fizet a dolgozóinak, hanem támogatja a családjaikat is, a maradék pénzt pedig Ummarral Maduraiba utaltatja, amire magyarázatot csak a film utolsó részében kapunk. Faizi megtudja, hogy a hotel biriyanija az Ustadban készül és minden adag után 5 rúpiát kap a nagyapja, ezért vette fel őt első szóra Mr. Babu, a séf.
Szinte ezzel egy időben jelenti be Christina barátnője, hogy nem vár rá tovább és összeköltözik volt barátjával, Marcoval. A néző azonban láthatja, hogy ez már gyakorlatilag meg is történt, hiszen a lány ágyában ott a régi/új barát. Faizi épp elkezdi lógatni az orrát, amikor a Kallumekkayas zenekar tagjai jegyet adnak neki a koncertjükre. Hogy Indiának hány arca van ma, arra jó példa a koncerten halható zene és látvány. Faizival együtt a nézőt is magával ragadja ez színes zenei kavalkád, amit az etnoval kevert pop nyújt. Az élmény mellett nem mellékes, hogy a női énekes nem más, mint Faizi korábbi menyasszonyjelöltje, Shahana. A koncertet követően az együttes meghívja Faizit vacsorázni, ami igen kínosra sikeredik a jelen lévő Shahana miatt, akit miután a zenekar kidől, Faizi megpróbál hazavinni az ütött kopott Matadorral, ami persze lerobban félúton és ők ketten ott ragadnak a keralai éjszakában.
Hogy mi történik velük míg hazajutnak, milyen közös élményen mennek keresztül… a filmből kiderül. Megjegyzem a történtek India sötét arcát mutatják. De a lótusz is a mocsárban virágzik! A burkában, kéz a kézben menekülő Faizival és Shahanával megtörténik az, amit sorsszerű szerelemnek nevezünk. A lány repdeső fürtjei, ragyogó nevetése és sugárzó szeme éppúgy megnyitja Faizi szívét, ahogyan a fiú mosolya és humora a lány szívét, majd a házhoz érve a lány elmondja, hogy ez volt az utolsó szabad éjszakája: másnap eljegyzik. A fiú gratulál neki, átsegíti a kerítésen a lányt és elköszönnek egymástól. Faizi nem tud elaludni azon az éjszakán…
A fiú süt, főz az ötcsillagosban és begyűjti a vendégek elismerését. Egy este szembe találkozik az „elviselhetetlen vendéggel”, aki becsmérli a főztjét és partnere előtt megalázza őt. A vendég partnere: Shahana.
Másnap elkíséri a nagyapját egy bankba, ahol megtudja, hogy az öreg három éve jelzálogot vett fel a hotelre, ami közel egymillió rúpiára rúg és az utóbbi időben már a kamatokat sem fizette. A bank meg akarja venni a hotelt, amit Kareem ikka nem akar eladni, de pénze nincs és a határidő lejárta egyre közelebb és nem tudja, hogy mit csináljon. A kocsiban ülve, a szakadó esőben Faizi kérdésére, hogy jól van-e, kérdéssel válaszol: „Láttál a sivatagban szivárványt?” Elmondja, hogy ő látott, miközben egy szentélyhez ment és közben arra gondolt, hogy nincs is olyan távol a menny. A fiú értetlenül nézi a titokzatosan mosolygó nagyapját. Ez az egyetlen mondat lesz a megoldás: a sivatag akkor éri el az Ustad Hotelt, amikor a nagy hal el szeretné nyelni a kishalat és ennek érdekében piszkos eszközökhöz nyúl. A sivatagi szivárvány pedig maga az unoka, Faizi lesz azzal, hogy szakít az ötcsillagos hotelbeli munkával és megoldást talál nagyapja kilátástalan helyzetére. Sőt! Kézbe veszi az irányítást, amiben nagy segítségére lesz szerelme, Shahana, a dolgozók és az együttes tagjai. Összefogásukkal megújítják az Ustadot és ezzel jövőt biztosítanak önmaguknak. A történések közepette a nagyapja és néhai nagyanyja szerelme és egymásra találása megismétlődik a fiatalok szívében. Az életben az igazán nagy bajok akkor kezdődnek, amikor túljutunk a nehézségeken és már mindenkinek olyan érzése van, hogy révbe ért, akkor jön az igazán nagy veszteség. A filmben is így történt. Egy hír, ami az unokának öröm, az a nagyapának megoldhatatlan probléma: egy végzetes csapás.
V. Feladat örökségbe. (2:06:50-2:30:12)
17.
„…Testem egy szál köpeny, szúfi szívem körül,
Kolostor a világ, mester a szeretőm.”
A betegágyán Kareem ikka egy szívességet kér Faizitól, hogy mielőtt elmegy Franciaországba, személyesen vigyen pénzt Madhuraiba. A fiú teljesíti nagyapja kérését és elutazik Narayan Krishnanhoz. Végre megtudhatjuk, hogy hová és kinek küldte a vastag pénzkötegeket Kareem ikka. A film elején láthattuk a gazdagok életét, a közepén az átlag indiaiak életét és a film utolsó hatodában a nyomorban élőket. Kareen ikka gyakorlatilag rábízta unokája felkészítésének befejezését Narayan Krishnanra, akit levélben kért meg arra, hogy hagyja unokáját főzni, de mutassa meg neki azt is, kikre főzött. A film dramaturgiailag pazar: az utolsó húsz percre minden nézőből garantáltan Faizi lesz. Narayan és az öreg ember története megrázó, ahogyan a nyomorban élők képe is. Faizival együtt mi, nézők is életre szóló tanítást kapunk Madhuraiban. Faizit hazatértekor Ummar, nagyapja halálhírével fogadja, aki marad Keralában és átveszi az Ustad Hotelt, megbékél apjával, és folytatja nagyapja munkáját.
114.
"...Te vagy a lélek, s keresed a lélek helyét.
Kenyérmorzsák után kutatsz, s te vagy a kenyér.
Ha ismered e titok nyitját, azt is tudod:
Nincs mit keress e világban, minden a tiéd."
Úgy gondolom ez a négy sor lényegretörően fejezi ki a film és Kareem ikka bölcsességét, azt, amit Faizinek és nekünk, nézőknek meg kell tanulnunk ahhoz, hogy jól csináljuk a saját utunkat, a saját életünket. Faizi átvette, amit a nagyapjától tanult és azt, hogy gondoskodjon a körülötte élőkről és azt, hogy támogassa a nyomorban élőket. Ezt nem egészen úgy teszi, ahogyan Kareem ikka tette, hiszen ő fiatal, másképpen gondolkodik, mint az apja és kicsit másként, mint ahogy a nagyapja. Ő tanulhatott az apjától és a nagyapjától is, valamint kettejük konfliktusából is. Nála ugyan nem lesz hitelbe fogyasztás, mert törekedni fog a nyereségre, de azt meg fogja osztani a szegényekkel, mert a felelősségvállalást, a türelmet és az élet helyes szeretetét megtanulta a nagyapjától. Faizi felnőtt és szívében nagyapja hagyatékával képes a saját maga által választott úton végig menni, mégpedig jól végig menni.
. Nálam mindegyik többször nézős volt. Az Utazás megint egy csodálatos élménnyel fog gazdagítani, nehogy kihagyd! Érezd jól magad a nézése közben! 
Zsu
.
