Kedves Ir-csi! Szerintem mi még nem találkoztunk, igaz? Olyan érdekes a felhasználóneved,
hogy megjegyeztem volna. Örülök, hogy beregisztráltál, és írtál, így legalább megismerkedhetünk!Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a film! Nem sokan töltötték le annak idején. Sajnáltam
egy kicsit, de senkire sem lehet ráerőltetni semmit. Akik látták, azok szerették, nekem ennyi elég is.
Én is élvezem, hogy színesedik a palettám! Rengeteg tapasztalatot szerzek a fordításban, és a nyelvekben
is. Azt, hogy sok mindennek utána kell néznem, hogy ne fordítsak butaságot, azt meg kifejezetten élvezem.
Nem is hagyom abba. Állandó keresgélésben vagyok.
Igen, más is mondta, hogy látta a tévében. Én csak azt tudtam, hogy DVD-n megjelent. Olyan szépeket
olvastam a filmről, hogy letöltöttem, feliratot kerestem, megnéztem, és lefordítottam.
Köszönöm a szép szavakat! Jólesik nagyon! Szívesen a feliratot!
Kívánom, hogy érezd jól magad nálam, és találj sok kedvedre valót a filmek és a sorozatok között!Ha ez a mongol dokumentumfilm tetszett, szeretni fogod a másikat, a
The Cave of the Yellow Dog c. is!
Mindkettőhöz fordítottam egy újságcikket, hogyan készült a film. A Pityergő Tevéét ide be is teszem.
Byambasuren Davaa és Luigi Farloni a ’90-es évek végén találkozott a müncheni filmakadémián.
Farloni így mesél a Pityergő teve története című mongol dokumentumfilm előzményeiről és a forgatásról:
„A legnehezebb az volt, hogy egy olyan tevekancát találjunk, amelyik elutasítja a kicsinyét. Körülbelül
4000 km-t utaztunk a sivatagban, hogy megfelelő családot találjunk. Az ötlet Davaa-é volt. Gyerekként
látott egy filmet a hoos szertartásról. A mai napig ezt a módszert alkalmazzák a Góbi-sivatag állattartói,
ha olyan jószáguk van, amelyik nem akarja gondozni az újszülöttjét.”
A film készítői kevesebb, mint két hónap alatt szerették volna befejezni a forgatást. Végül azt a családot
választották, ahol a legtöbb vemhes teve volt, bízva abban, hogy hátha valamelyik kanca jó alanya lesz a
filmek. Hat hét alatt 19 tevéjük ellett meg, és mind a 19 boldogan nevelte a csikóját. Csak a film készítői
voltak kétségbeesve.
„Nem volt B tervünk. Ha egy anya sincs, amelyik elutasítja a kicsit, akkor nincs film, vagy várunk, hátha
történik valami más esemény.”
Farloni éppen azon töprengett, mit mondanak majd a német Tv csatornának, és a szponzoroknak, amikor
rájuk mosolygott a szerencse.
„Az utolsó vemhes teve is elkezdett vajúdni. Egész éjjel vártuk, hogy megszülessen a kicsi. A tevék mindig
éjjel fialnak. Kamerával a kezemben, forgatásra készen bóbiskoltam, míg egyik társunk figyelte az eseményeket.
Hajnal felé a család azt mondta, menjünk vissza a táborunkba pihenni. 500 méterre laktunk a forgatás helyszínétől.
Mire kényelembe helyeztük magunkat, megszólalt a walkie-talkie, hogy beindult a szülés.”
A készítők „szerencséjére” a kanca nem vett tudomást a csikóról, és ráadásul fehér színű lett, ami ritkaságnak
számít. Végre leforgathatták a hoos szertartást is. Farloni elmesélte, hogy a nomád mongolok, más-más szót
használnak a különböző fajoknál. A tevénél a „hoos” szót ismételgetik éneklés közben, míg a juhoknál a „toig”-t.
A rituálét figyelve, az embert a hideg is kirázza. Hogy képes egy „hoos” szócska feléleszteni a kancában az anyai
ösztönöket, holott korábban elrugdosta magától, nem etette, és hagyta volna elpusztulni. Farloni szerint, senki nem
tudja, hogyan működik ez az egész.
„Ahogy én tudom, eddig még nem tanulmányozta senki. Vannak olyan farmok, ahol zeneszóval nyugtatják az állatokat,
és olyan tanulmány is van, amiben leírják, hogy a klasszikus zenétől jobban fejlődnek a növények, a rockzene hatására
viszont satnyulni kezdenek.”
Hihetetlen, hogy az anyateve könnyezni kezd a szertartás alatt. Farloni tagadja, hogy hagymával kenték volna be a
kanca szeme alját.
„Én sem akartam elhinni, de azt mondták, hogy ilyen alkalmakkor általában ez szokott történni. Mi is megnéztük azt a
filmet a hoos szertartásról, amit Davaa, és ott is könnyezett a teve. A nomádok szerint a rituálé mindig beváltja a hozzá
fűzött reményeket. A csikó elpusztult volna, ha a szertartás nem működik. A kicsiknek két évig szükségük van az anyjuk
gondoskodására. Annál a jelenetnél, amikor az anya elszalad a kicsinye elől, a mi szemünk is könnybe lábadt. A kamerát
vakon mozgattuk tovább.”