Rita, én is megnéztem most az első részt. Miután tegnap este belekuksiztam, nagyon kíváncsi voltam rá.
Veletek tartok az időn és téren átívelő kulináris expedícióban. Nem gondoltam volna, hogy a tésztaféléknek ilyen múltjuk van.

Izgalmas volt ahogy az egyes nemzeteknél történő megjelenését is bemutatta.
Hirtelen annyi ismeretanyag zúdult rám, hogy később majd újra elő kell vennem.
Rita írta:Unni! A kajszibarack lekiről (nálunk is ez a lekvár beceneve) eszembe jutott a grízes tészta!
Ja, és az elfelejtettem mondani, hogy én úgy szeretem a tésztákat, ha ahelyett, hogy ... tészta,
azt a nevet lehet neki adni, hogy tésztás... Magyarul, káposztás tészta helyett, tésztás káposzta,
vagy mákos tészta helyett, tésztás mák. Nem szoktam sajnálni a rávalót.
Anyukám mindig gyúrta a tésztát, én meg mindig veszem, pedig a házi tésztától nincs jobb.
Ezzel a tésztás elnevezéssel is teljesen egyetértek... ezek szerint hasonló az ízlésünk.
A nagymamám is mindig saját gyúrású tésztát készített. Anyukám is zömében, de pl. csigatésztát már ritkábban csinál.
Most bevillant egy emlék is gyermekkoromból, amikor is egy baráti házaspár megjelent nálunk a tésztacsináló masinájukkal, amit külföldről, tán Olaszországból hoztak.
Több mint fél napon át készítették a felnőttek a tésztákat, mi gyerek már alig tudtunk játszani, mert mindenhová köteleket húztak, amiken a tészták száradtak.
Aztán mi is vettünk ilyen gépet.
Én már csak ritkán gyúrok tisztát, max. csipetkéhez, vagy reszelt tésztához. (Ezeket hívják felénk a "lusta asszony tésztájának".)
A galuskát viszont mindig magam készítem, az pikk-pakk megvan, és nagyon finom.
A ragulevesekbe vajgaluskát szoktam készíteni, és az ún. nokedlit pl. tejfölös gombapörkölthöz, csirkepaprikáshoz, vagy egyszerűen tojásos nokedlihez.
Bámulatos volt egyébként a filmben az a rugalmas tészta, amely 16000 szálra bomlott szét a "mozgatása során", kés nélkül.
Csak lestem, de ezek szerint a lúgosításban rejlik a válasz.
Köszönöm a fordítást még egyszer! Nagy szerencsénk, hogy rátaláltál erre a sorira.
