Én csak beugrottam, kicsit körülnézni, hiszen, hol van még a vége - gondoltam -, erre EZ ITT MI? ATYÁM?????!!!!! Hát,
Ritám, erre tényleg nem számítottam.
Nagyon fáradt vagyok, ennyi órát tanítani egy nap, eszméletlen agyzsibbadást eredményez, ettől még nagyon örülök, és nagyon de nagyon köszönöm drága
Rita az egész sorozatot!
Nekem a vége egy csoda. Nem is tudom, miért. Tudnék indokokat sorolni, de nem érdemes. Mindig sírok, ha látom. Pedig már sokszor megnéztem. Végre magyarul is élvezhetem. Most ennyi, talán hétvégén írok még, bár már eddig is mindent elmondtatok, amiket én is mondtam volna. Nagyon jó érzés, hogy ennyien izgultuk végig, és ennyien kaptunk igazán szép emlékeket... Boldog vagyok, na!
