Megnéztem ezt a remekbe szabott kis főzős filmet. Nem is egyszer néztem meg, hanem rögtön kétszer.
Mindjárt a madárfüttyös medditerán hangulatú étek jutott róla eszembe.
Nagyon jó volt a felvezetés: ahol a séf és a gourmet többször is találkozott már csak a rend kedvéért is.
Igazgató urunk szakítása a vadhagymával, olyan indokkal, hogy nem egy töltött padlizsán, hát mit mondjak...
Spoiler: mutasd
...és amikor rájött a drágám, hogy egy csiszolt drágakövet hajított el magától és ahogyan próbált visszakurronkodni.
Hát volt a képén bőr, jó vastag...
Szerencsére a leányka sem most jött le a száröltéssel varrott falvédőről.... és hát most jöjjön az új szerelem egy igazi inyenc személyében. Ahogyan az tudott enni ...
Nagyon bírtam ahogyan a vendég egyetlen rozmaring ágacska illatából képes volt nagyon sok mindent megállapítani.
" Szerelem első evésre " olyan romantikus volt nem?
Spoiler: mutasd
Nagyon örültem ,hogy a végét sem rontották el . Főhősünk rájött, mégis csak jó együtt nézni a naplementét,
együtt enni, együtt lenni, mert különben mit ér az élet.
Lizzismith irta, hogy milyen jól főz, ezt magamról és is elmondhatom; meg vagyok magammal elégedve
mondjuk a tintahal-tintával töltött tojás, na azt még gyakorolnom kell.
Köszönöm a film fordítását egy élmény volt.
Tetszett a téma,mivel én is nagyon szeretek főzni.Kár,hogy rövid ideig lehetett látni a csodás étel különlegességeket,azt,hogy az íze milyen,ez nem derült ki.Egy valamit biztosan nem kóstoltam volna meg:a tintahal tintájával töltött tojást. 
Valószínű kesernyés íze lehet, vagy nem ? El sem tudom képzelni,hogyan töltötte bele,talán tűvel beinjekciózta?
Nem is folytatom, éhezek. Keresek valami késői nasit. 
