Örülök, hogy sikerült valamiféle, a filmhez hasonló érzést előhívnom az írásommal, mert nagyon szerettem volna megosztani a gondolataimat és az érzéseimet, amelyeket ez az alkotás keltett bennem.
Az elérzékenyüléssel, sírással kapcsolatban osztom a reakciódat, ezt azt hiszem az egyik rövid filmes fordításodnál meg is beszéltük. A gyermekek és az állatok kiszolgáltatott helyzetére én is erősebb és gyorsabb érzelmi reakciót adok és rendesen kibillent az egyensúlyomból ez a két eset.
Hogy miért húzza csőbe az embert ez a film? Bár romantikus filmnek tűnik, a film mély mondanivalója úgy csordogál cseppenként az ember lelkébe, hogy észre sem veszi. Ahogyan Kareem ikka tüze a tengerparton, szépen csendben pattog, forr a sulaimaninak való víz, világít a Hold, csendben loccsannak a partra kicsapódó hullámok, lassan komótosan italt tölt, pipázik és végtelen nyugalommal szemlélődik, ahogyan a szárnyait próbáló unokáját is mérhetetlen türelemmel és szeretettel figyeli... Az ember észre sem veszi és a nagyapából sugárzó életérzés, mély emberség a film alaphangulataként a nézőt is átjárja.
Egy apró, de igen fontos dolgot mond Fazinak, amikor másodszor isznak a parton sulaimanit, hogy azért érzi másmilyen ízűnek az italt, mert az érzelmei is befolyásolják azt, hogy mikor milyen ízt érez. És igen, a Shahanával töltött éjszakai úti kaland, a szerelem érzése miatt nyitottabb lesz a fiú az élet apró részleteire, intenzívebben él meg mindent, kinyílik a világra és a nagyapja türelmes bölcsességére.
Spoiler: mutasd
Annak külön örülök, hogy a szúfi versidézetek is tetszettek. Van két kedvencem Rúmitól, az egyiket megosztom még, alátámasztandó mindazokat a dolgokat, amelyeket a szúfizmusról írtam.
Dzsalál Ad-Dín RÚMI (1207-1273):
DE MIT VALLJAK, MUZULMÁNOK...
Weöres Sándor fordítása
De mit valljak, muzulmánok, ha nem vallom saját lelkem
Muzulmánnak, kereszténynek, zsidónak, még pogánynak sem,
Keletről nem, nyugatról nem, se földtájról, se tengerről,
Se természet homályából, s a forgó ég se szült engem,
Se földmélyből, se tengerből, se szellőből, se tűzlángból,
Se menny-trónról, se rög-porból, se ős-kútból nem ébredtem,
Ha sem Kínát, se Hindosztánt, ha sem Bolgárt avagy Szaqszínt,
Se Irák két királyságát, se Khorászánt nem ismertem,
Az életből, se másikból, se fentről vagy pokolmélyből,
Se Ádámtól, se Évától, se Édenből nem éledtem;
Ha oly tér szült, ahol tér nincs, ha oly jel zár, amily jel nincs,
Ha testem nincs, ha lelkem sincs: imádottam az én lelkem:
Egyet vágyón, egyet érzőn, egyet hivón, egyet látón,
A kettősség nem él bennem, a két lét már közös bennem,
Az első ő, a végső ő, a külső ő, a belső ő,
Csak ő él, más tudásom nincs, imádottam megismertem,
Szerelmének kupájától vagyok részeg, s a két létet
Nem is látón, e mámorral s mulatsággal betöltettem;
Ha éltemből csak egy percet hiányoddal kicsorgatnék,
Ez órától szünet nélkül de bánkódnék, miért lettem;
S ha egy percig te vagy nékem magányosság megosztója,
Letiprom mind a két létet, kezem táncban kiterjesztem.
Ó, Tebrízí, olyan részeg vagyok már én ez életben,
A mámorról tudok szólni, de minden mást felejtettem.
Forrás: https://terebess.hu/keletkultinfo/rumi.html
Nagyon sok jó filmet láttam Neked köszönhetően és még mindig messze járok attól, hogy mindre írjak, de igyekszem.
De annyi bepótolni való jött velem szembe már három hete Yoo Ah In-korszak van nálam: sorozatai, filmjei. Igaz mellette csomó mindent olvastam a Go Princess, Go c. sorihoz, mert egy csomó kérdés felmerült bennem és addig nem tudom megírni, mert ehhez hasonlóan az is egy "über-film" számomra, csak másképp. Szóval még 1x köszönöm szépen!