Thaiföldön

[Wu Xing]

[/b]

[f.ági]

Szia Wu Xing!
Nem baj, ha lassan kerül fel. Lényeg, hogy van kedved feltenni és mi láthatjuk!
Hatalmas lehet ez a buddha szobor a megvilágitáshoz viszonyitva előtte.

[Rita]

Szia Wu Xing! Végignéztem a lemaradásomat. Minden nagyon tetszik! A videók működnek!
Szerencsére nem maradtam le róluk. Az a piac! Tele olyasmivel, aminek a nevéről fogalmam
sincs. Mintha abban az Angliában lévő pakisztáni üzletben lettem volna, ahová előszeretettel
járnak a lányomék, főleg gyümölcsökért. Ott is csoda zöldségek és gyümölcsök voltak.

A templomos, szent helyes videó is szemet gyönyörködtető, és a zenét is nagyon jól választottad
ki hozzá.

Naplemente, hajók, lámpások... mintha karácsony lenne némelyik képen... tenger, arany, színek,
pálmafák, szépségek... Minden nagyon tetszett!

Korábban elfelejtettem megemlíteni, hogy ez a fotó nagyon-nagyon szuper lett. irigy vagyok!



Ja, még egy dolog! Az első videó, az esős, elvarázsolt teljesen. Gondolom ott volt a szállásod.

[Wu Xing]

[Wu Xing]

[Wu Xing]

2019 decemberében

[Yagamilight]

Sziasztok!

Kedves Wu Xing !

Csodás képek.
Nagyszerű élményeket szerzel.


Yagamilight

[Wu Xing]

Sziasztok!

Kedves Wu Xing !

Csodás képek.
Nagyszerű élményeket szerzel.


Yagamilight

Örülök, ha tetszenek

[onna]

Kedves Wu Wing,
Tetszettek a képeid, ügyes fotós vagy! Én is szeretem Thaiföldet, elnézve a soraidat, eszembe jutott a dzsungel túrám, meg a bambusz tutajos evezésem, az éjszakai masszírozás és vásárlás a Luang Prabang-i piacon. Meg még sok-sok emlék a régmúlt időkből.

[Wu Xing]

Kedves Wu Wing,
Tetszettek a képeid, ügyes fotós vagy! Én is szeretem Thaiföldet, elnézve a soraidat, eszembe jutott a dzsungel túrám, meg a bambusz tutajos evezésem, az éjszakai masszírozás és vásárlás a Luang Prabang-i piacon. Meg még sok-sok emlék a régmúlt időkből.

Köszönöm.

[Kata58]

azon gondolkodtam mi lenne a megfelelő szó arra ami most elém terült látványként,..PAZAR!!!
Már csak azt sajnálom, hogy időnként az illatok nem jönnek át!
De jó hogy egy kicsit tartalékoltam a megnézését a túráidnak, s most dőzsőlhettem a szebbnél szebb képek között, Néha pedig bevillant egy egy filmjelent is, ami hasonlított arra a környezetre amit mutattál.
Sajnálom az sd-s kártyádat, semmiképp nem lehet megmenteni ami rajta van, Vannak kifejezetten SD-kártya doktorok...hátha..akkor nem lenne akkora veszteséged.

Hálásan köszönöm a sok sok szép és izgalmas szemgyönyörködtető látnivalókat, a videók most még nem kerültek sorra!

[onna]

Kár az elveszett felvételekért, ami pótolhatatlan még akkor is, ha másodszor is elmész ugyanarra a helyre, mert akkor már minden más. Én így jártam Kambodzsával, másodszorra a lányomat elvíve, már nem volt ugyanaz az élmény számomra, mint neki. A dzsungel túrám azért maradt emlékezetes, mert kb 12 kilométeres gyaloglás után a társaságom fele túl előrement, a másik fele meg lemaradt. Egy darabig ott álltam egyedül, tanácstalanul, hogy most bevárjam a többieket, vagy induljak el egyedül. Az utóbbi mellett döntöttem és oltári szerencsém volt, hogy jó irányban haladtam, az állati hangok alapján, de féltem és emiatt amikor lehetett, futottam, mert kezdett bealkonyulni és ugye ilyenkor jöhetnek elő vacsorázni mondjuk a tigrisek. Mire a pár házból álló elefánt farmot megtaláltam, bizony totál besötétedett. A lábam a 7 kilométeres magányos futásom, mászásom, gyaloglásom után úgy fájt, hogy első dolgom volt, hogy a közeli patakba merítettem cipőstül. Szinte forrt a víz a lábam körül. Utána örömmel fedeztem fel,hogy napelemmel működő hűtőgépükben van hideg sör. Mennyi érzés volt meginni, még most is érzem az ízét, ahogy visszagondolok.
Nagyon jót aludtam a cölöpös házban, szúnyoghálós fedezékben a padlón.
Ja, és a lényeg: azért mentem erre az útra, mert nagyon stresszes voltam és gondoltam, kipihenem magam.

[Wu Xing]

Kár az elveszett felvételekért, ami pótolhatatlan még akkor is, ha másodszor is elmész ugyanarra a helyre, mert akkor már minden más. Én így jártam Kambodzsával, másodszorra a lányomat elvíve, már nem volt ugyanaz az élmény számomra, mint neki. A dzsungel túrám azért maradt emlékezetes, mert kb 12 kilométeres gyaloglás után a társaságom fele túl előrement, a másik fele meg lemaradt. Egy darabig ott álltam egyedül, tanácstalanul, hogy most bevárjam a többieket, vagy induljak el egyedül. Az utóbbi mellett döntöttem és oltári szerencsém volt, hogy jó irányban haladtam, az állati hangok alapján, de féltem és emiatt amikor lehetett, futottam, mert kezdett bealkonyulni és ugye ilyenkor jöhetnek elő vacsorázni mondjuk a tigrisek. Mire a pár házból álló elefánt farmot megtaláltam, bizony totál besötétedett. A lábam a 7 kilométeres magányos futásom, mászásom, gyaloglásom után úgy fájt, hogy első dolgom volt, hogy a közeli patakba merítettem cipőstül. Szinte forrt a víz a lábam körül. Utána örömmel fedeztem fel,hogy napelemmel működő hűtőgépükben van hideg sör. Mennyi érzés volt meginni, még most is érzem az ízét, ahogy visszagondolok.
Nagyon jót aludtam a cölöpös házban, szúnyoghálós fedezékben a padlón.
Ja, és a lényeg: azért mentem erre az útra, mert nagyon stresszes voltam és gondoltam, kipihenem magam.

Szia,
én egyedül utazom, pont ezért. Egész évben mások hülyeségeit kell elviselnem, ha végre szabadságon vagyok, nem vagyok rá hajlandó.
Én is sokszor eltévedtem, de nem izgatott és néha még örültem is neki.