Paggy, a lakás berendezése a gyerekek itt hagyott, és az én idehozott bútoraimból áll. Az már a véletlen
műve, hogy mindkét bútorzat jól kiegészíti egymást, a tojáshéj színűtől, a sötétbarnáig terjednek a fő színek.
Ez a nagyszobára jellemző csak. A kék rojtos plédecske ki fog cserélődni színben a bútorhoz illő pléddel.
A kanapénak azt a részét, ahol a legtöbbet tanyázok, mindenféleképpen le akarom takarni, mert nem
szeretek közvetlenül a műbőrhöz érni, főként nyáron, csupasz bőrrel. Nem jó érzés.
A nászasszonyomék kertes házban laknak, a fiamék meg egy volt laktanya területén, ahol a tiszti lakásokat
civil emberek lakják most már. Az épület be van kerítve, és a befüvesített részen kialakítottak a katonáknak
sütögető részt. Látszik, hogy nem új építésű, de a célnak nagyon jól megfelel. Van két fiatal pár, akivel a
fiamék szoktak grillezni, de szombaton például csak szalonnát sütöttek.
A nászoméknál se túl nagy a kert, de a szomszédok is szoktak kint bográcsozni, grillezni, úgyhogy elviselik
egymás füstjét.
Erre az égre gondoltál? Igen, ez az eredeti színe, ezt fényképezőgéppel fotóztam, de az erőteljes zoomolás
mindig erősít a színeken.
Azt elfelejtettem írni, hogy amikor az ibolyát fotóztam, megkérdezte egy idősebb férfi, hogy mit fényképezek.
Mondom neki, hogy a növényeket. Erre azt kérdezte, hogy minek. Mondom neki, hogy azért, mert szépek.
"Hát, ha magának szépek..." mormogta, és elment. Ki az, akinek ez a kis csoport ibolyka nem tetszik?
Hülyeséget írtam korábban, nem hajópadló van lerakva, hanem szalagparketta. Papucsban járok, nem szeretek
mezítláb lenni. Nem karcolódik nagyon könnyen.
Hű, nagyon szerettem én is a csipkelekvárt!
A mi családunkban apukám, meg apósom hallgatott csak rádiót, de ők is csak halkan, a maguk szórakoztatására.
Mindkettőnek volt egy kis Sokol táskarádiója. Emlékszem milyen gyakran kellett bele elemet venni. Apósom imádta
a magyar nótát is. Nahát azzal anyósomat ki tudta volna kergetni a világból.
Én youtube-ot hallgatok főzés, teregetés, takarítás közben, meg akkor, amikor este már nem csinálok semmit.
A yt-ban azt szeretem, hogy nincs időponthoz kötve, hogy mikor hallgatom meg azt a műsort, ami érdekel.
Feliratkozom azokra a csatornákra, ami érdekel, és kapom az értesítést, ha új videót töltöttek fel. Ha megszaporodna
az új feltöltések száma, és tudom, hogy nem lesz időm mindet megnézni/meghallgatni, akkor megjelölöm őket
"megnézendő videó"-ként, és bármikor vissza tudok térni hozzájuk, nem tűnnek el a nagy forgatagban. Amit még
szeretek, hogy a videókat el tudom menteni, illetve le is tudom tölteni, ha olyan a tartalmuk, amire még szükségem
lehet.
Látom, minden készen áll már az erkélyen is. Kíváncsian várom, mi minden fog teremni az idén.
Lilyke holnapután lesz egy éves. Három napja próbálkozik az önálló járással. Eddig három lépés a rekord. Ennyit
tud megtenni kapaszkodás nélkül. Annyira édes, ahogy fáradhatatlanul gyakorol. Három lépés után leereszkedik
négykézlábra, vagy lehuppan a popsijára, majd odamászik valamihez, ami mellett fel tud állni, és megint elindul.
Nagyon élvezi az új tudást.
Nagyon fincsi a tepertős pogácsa. Jobban szerettem a sajtosnál is. Én a Lajos Mari féle változatot sütöttem meg
annak idején. Imádtuk. A 99 sütemény és torta c. könyvében volt benne:
https://lajosmari.hu/recept/351/leveles-tepertos-pogacsaKata, most én is úgy vagyok, mint a nyári szünetekben, meg a GYES-ek alatt voltam, nem tudom, milyen nap, és
hányadika van.
Most szoktatom magam arra, hogy reggel, amikor felkelek, tudatosítom magamban a dátumot
és a napot.
Na, kivirított a kedvenc fád! Csodaszép! Mi itt északkeleten késésben vagyunk. Az aranyvessző is csak most
kezd virítani, és a gyümölcsfák sincsenek még tele virágokkal. Az a fehér virágú fagyal bokor. Épp ma néztem,
hogy nálunk még csak pár zöld levélke van rajta. Nagyon szép mindegyik!
-többet nem lehet.Még tudtam volna 5-t enni.Most megyek ledőlök, 
