Sziasztok Kislányok! Már megint hétvége van! Rohannak a napok! Itt nagyon kellemes idő van, biztosan otthon is. Nem mindig
süt a nap, de nincs hideg, és egy ideje már eső sem esett napközben. Ez itt nagyon klassz időnek mondható.
Ildikó, nem volt követelmény az oltás, csak a negatív teszt. Egyébként ha be lettem volna oltva, akkor is
karanténban kellett volna lennem 10 napig.
Nem veszek ruhát, mert nem akarom a lányomékat vagy a fiamat terhelni velük. Nekik sincs elég helyük.
Azt hordom, ami van. Csak kényelmes, nem gyűrődő, jól mosható cuccokat hoztam. A legtöbb időt a gyerek
társaságában töltöm, ilyenekre van szükségem, de egyébként is ezeket szeretem.
Igen nehéz gyerek cipőt venni, de vannak olyan lehetőségek, amik meg is könnyítik a választást. Később írok
majd róla, és képeket is teszek be hozzá.
A "hang" nevű ütőshangszerhez hasonlított a játszótéri játék hangja. Egy modern kínai sorozatban találkoztam
először vele, annyira elvarázsolt, hogy még frissiben utána is néztem, mi is ez a hangszer.
Ha hazajövök Lilyke megy bölcsibe. Egy évesen is mehetett volna, de mi még kicsinek tartottuk hozzá. Így
hogy itt vagyok vele, fél évvel el tudtuk halasztani a kezdést.
Nehéz belegondolni, hogy újra virtuális nagyika leszek ha hazajövök, de nincs más választásunk. Fél évet
otthon kell, hogy maradjak, de utána ha rövidebb időkre is, de gyakrabban tudok majd kijönni.
A díszhagyma a nyílás m inden fázisában izgalmas és dekoratív. A lila virágnak ernyős tatárvirág a neve. Fehérben
pompázott a szomszédasszonyomnál.
Nagyon tetszik a belső kert részlete. Barátságos, hívogató hangulatú.
Kata, az a kifli Lilyke kezében valójában banán volt

Mondjuk látványra akár kifli is lehetett volna.
Magam is meglepődök, hogy mennyi mindenről tudok fecsegni és képeket hozni, holott a nap felében otthon
vagyok Lilykével, délután meg ugyanazt a három útvonalat variáljuk. Ha muszáj valamit vásárolni, akkor a
nagyobb üzletek felé vesszük az irányt. Ekkor egy messzebb lévő, de jó nagy játszótéren szoktunk lehorgonyozni.
Ha nem kell vásárolni, akkor a folyó part felé vesszük az irányt, ott egy kisebb játszótér van, de lehet kacsákat
és kanadai ludakat is nézni, meg a forgalom is kisebb. Vagy kocsival kimegyünk Waltonba, a múltkor mutatott nagy
parkba.
A természet szeretetére és tiszteletére szeretnénk nevelni Lilykét. Simogatunk fákat, bokrokat, szagolgatunk
virágokat. Már tudja, hogy nem szabad letépni a bokrok levelét. A mikrozöldek gondozásából ő is kiveszi a részét
(hozok majd fotókat róla).
Itt a városban is vannak nagy parkok (nem akkorák, mint Waltonban), ahová ki lehet ülni napozni, akár fürdőruhában
is. Még nem láttam olyat, hogy egy füves területre kiírták volna, hogy a fűre lépni tilos. De erről korábban már
írtam.
Annyira vannak kullancsok, hogy a vejem épp antibiotikum kúrán van. Pár napja megjelent a combján a tipikus piros
folt, körülötte a szintén tipikus piros körkoszorúval. Rögtön tudtam, hogy Lyme-kór. Igazam volt. Vigyázni kell itt is.
Samukának jó vérnyomást kívánok! Igyon legalább 1,5 liter folyadékot. Jó, hogy Paggy eszembe juttatta.
Most olvasom, hogy ma már el tudtok menni az istentisztelet elejére. Nagyon drukkolok, hogy megvalósuljon! Jót fog
tenni a lelkednek.
Remélem, jól sikerül majd az első kovászos kenyérkéd! Ennek is drukkolok!
Annyira emlékszem az esküvői fotótokra! Samuka pici korában készült fényképeivel együtt tetted ki pár éve. Arra is
emlékszem, amikor arról írtál, mennyire sajnálatosan rövid idő jutott kettőtöknek a pároddal. És arra is, hogy
mennyire boldogok voltatok mikor Samuka megszületett.
Apukád tanyáján készült képek is itt vannak a szemeim előtt. Emlékszem mennyire megdöbbentem, amikor megírtad
hány éves édesapád. Legalább tíz évet letagadhatott volna.
Mintha a felhők tudnák, hogy új telefonod van. Cifrábbak, hóbortosabbak, mint ezelőtt. Vagy csak úgy tűnik...?
Most látom, hogy sikerült az első kovászos kenyered! Hurrá! Az íze is megfelelő?
Ági, mindent értettem abból, amit a kínai festészetről írtál, mert egyszer egy fordítás kapcsán utána kellett ennek
olvasnom. Szerencsére nem kellett túlságosan belemennem, elég volt csak nagyjából megértenem a lényeget ahhoz,
hogy ne fordítsak nagy butaságot. Milyen érdekes ez az emberábrázolás. Én például soha nem fotózok embereket,
mert nem tartom érdekesnek őket, nem izgatnak, annál szívesebben fordulok a természet felé. Jó, Lilyke kivétel,
de ő az egyetlen.
Írod, hogy a tanárod a festményekből meg tudja állapítani, milyen lelki állapotú a készítője. Ugyanezt olvastam
egyszer egy "hivatásos evő"-vel készült interjúban. Azt hiszem az volt a dolga, hogy kritikákat írjon éttermekről.
Ő is meg tudta állapítani a szakácsról, hogy milyen lelki állapotban volt, amikor az ételt készítette. Nagyon megragadt
az a mondata, hogy az a legjobb, ha otthon főtt ételeket eszünk.
Nem tudom, mi az oka, hogy csak egy kávézó-éterem van Waltonban. Itt nem ezt szoktam meg, ezért tűnt fel.
A másik érdekesség, hogy minden csak négyig van nyitva. A parkba be lehet menni, lehet a játszóteret is használni,
de enni, inni, vagy a kis állatkertbe bemenni (mi csak a háziállatok miatt mennénk oda, de hét közben mindig négy
után érünk ki a parkba) bizonyos gyerekeknek fenntartott játszórészt használni már nem lehet. Az is érdekes, hogy
ez a városban lévő üzletek nyitva tartására is igaz. A plázában lévő boltok már négy-fél öt felé elkezdenek zárni, de
legkésőbb hatkor minden bezár. A nagy élelmiszer üzletek este tízig vannak nyitva, de vasárnap csak 10-kor nyitnak,
és négy-fél öt között bezárnak. Ez alól csak a szlovák, a lengyel és a magyar boltok kivételek. Ezek vasárnap is
este kilencig vannak nyitva. Az éttermek, pubok, kávézók, szórakozóhelyek is sokáig nyitva tartanak.
Én is úgy gondolom, hogy egyenes lesz a haja Lilykének, bár a családban van/volt több göndör hajú is: a volt sógornőm,
anyósom, és az öcsém is.
Nagyon sokat tudtak a régiek. Itt Angliában már még jobban túl vannak ezen az emberek, mint nálunk. A gyerek cipőjét
is akkor kellet kalapálnom, amikor a vőm nem volt itthon, mert infarktust kapott volna.

Itt már rég nincsenek
arra rákényszerülve az emberek, hogy valamit maguktól megcsináljanak, megszereljenek, netán egy házat kalákában
felépítsenek, mint mi is a nyolcvanas évek végén.
Zöldségeket és a gyümölcsök egy részét a nagyobb szupermarketekben vesszük, de gyümölcsöt a lengyel, a magyar
és a pakisztáni boltban is szoktunk vásárolni. Sajnos itt a városban nincs zöldségpiac. A lányoméknál senki nem
eszik állati eredetű dolgot - én sem - és minden nap főzünk, ezért fogy ennyi zöldség. Ahogy látom, nagyjából annyi
ideig áll el a zöldség is és a gyümölcs is, mint otthon.
Itt minden szőlő mag nélküli. Ki nem állhatom! És mindez miért? Mert az embereknek nem tetszik a mag, holott az a
növény tartozéka. Az eper nem okozott gondot. Nálunk a családban (de a szélesebb rokonságban se tudok senkiről,
akinek étel allergiája lenne, ebből gondolom, hogy Lilyke is megússza.
Reggeltől estig csak vizet iszik, este még megmaradt nála a lefekvés előtti tápszer, amit már egy hónapja szép lassan
felhígítanak a lányomék szójatejjel. Lassan elfogy az utolsó doboz tápszere, de addigra már nem is fog neki hiányozni
az íze a szójatejből.
Itt az utcán soha nem volt kötelező a maszk, a bolti viselését akkor hozták be, amikor tavaly itt voltam, mert addig
ott sem volt kötelező. Illetve most sem kötelező, de ajánlott. Itt az emberek sokkal szabálykövetőbbek, mint otthon,
ezért fel is veszi mindenki. Amióta itt vagyok azt látom, hogy a fiatalok közül egyre többen nem viselik már vásárlás
közben. Ugyanezt láttam Miskolcon is, amíg otthon voltam. Ott is a fiatalok kezdték el levenni magukról.
Nagyon durva lett a vízeséses festményed! Percekig hasonlítgattam az eredetivel, mert nem akartam hinni a szememnek.
Annyi különbséget állapítottam meg, hogy mintha a te folyódnak nagyobb lenne a vízhozama, és a baloldali szikláid
karcosabbak. Naggggyon tetszik!
A kalácska gyönyörű. Én újabban krumplilángost készítek wrapnak, csak nem fehérlisztet adok a kihűlt tört krumplihoz,
hanem teljeskiőrlésű tönkölyt. Az is zsebesedik.

Talán kapros cukkini pörkölt lehetne a neve annak a kajának,
vagy kapros-tejfölös cukkini. Régen csináltam már, jó, hogy eszembe juttattad!