f.ági írta:Rita, ez a karácsonyi fegyverszünet fogalma, megvalósulása szinte hihetetlen.
Belegondolni is borzalmas, miután vége volt, ugyanott folytatódott ahol abbamaradt az egész. Lelkileg nem bonyolódhattak bele, mert az életük volt a tét. - ennyit az előzményről.
A film maga csodálatos volt. Felállt az ember hátán a szőr, ahogy hallgatta a karácsonyi zenét énekelni mindkét oldalon, aztán pedig a végén, amikor gyorsan mindenki a saját területére sietett, az apró, de mégis " kincs " ajándék, amit egymás kabátjába rejtettek. Jó volt látni a két fiatalt - akiket belekényszeritettek ebbe az egészbe -, ahogy félredobva mindent barátkoztak egymással.
Számomra olyan megható volt, ahogy azt a kevés időt , mint normális emberek együtt töltötték.
Szia Ági! Rám is ilyen hatással volt és van ez a film. Sírok, meghatódom, sírok,
meghatódom, de közben egyre többet jár egy másik gondolat is a fejemben, az,
hogy megérte-e a karácsonyi fegyverszünet. Abban a két napban csodásan érezhették
magukat az emberek. Félredobhatták a háború borzalmait, felszabadultak, boldogok
voltak. De utána sokkal rosszabb jött, mint ami előtte volt. Ismerősre, barátra kellett
lőni. Borzalmas lehetett a felismerés! Nem is gondolok jobban bele.
