gyomar írta:Kedves Rita!
Hálásan köszönöm neked a 20. rész feliratának a fordítását.
Jó rész volt igazán. A bőrönd látványa nem semmi sokkot váltott ki Yichen-ből, de szerencsére nem okozott visszafordíthatatlan károkat.A kapcsolatuk halad, fejlődik, mert korábban nem hívta volna föl telefonon, most viszont már megtette, és milyen jó volt látni Mosheng mosolyát amikor meglátta "üzleti ügyben" megérkező férjét. Való igaz itt az ész, és az intelligencia párbaja zajlik. Most még nem dőlhet hátra senki nyugodtan. Van még teendő a férjeknek.
Valaki korábban említette, hogy nem Mosheng nem mondja el, hogy mi történt a múltban, Ő elakarta, de a férje nem engedte.Illetve szerintem akkor vége lenne a filmnek.
Szép estét kívánok.Marcsi
Kedves Marcsi! Nagyon szívesen a 20. részt is! Mivel gyorsan lezárták egy esküvővel az ex-férj
ügyet, nem lett kibeszélve, így Mosheng sokáig nem tudta, hogy Yichen haragszik-e még rá, vagy
sem. Xiao Xiao-nak is beszélt erről.
Ott tört meg a jég, amikor az egyetemen összetalálkoztak Ying Huival. Mosheng szívéről nagy kő
esett le, amikor a férje azért dorgálta meg, hogy nem hívja időben, amikor szüksége van rá, pedig
látszott rajta, hogy nem erre számított. Azóta a kapcsolatuk is javult.
Ezt csak azért írtam le, hogy ha ezek az előzmények nincsenek, akkor lehet, hogy nem hívta volna
a férjét. Mondjuk mos is csak azért hívta, hogy tőle tudja meg, hogy Hongkongban találkozott
YH-val ne mástól. Ő nem tudja, hogy harc indult a birtoklásáért.
Mosheng szó szerint ragyogott a hoteles jelenetben!
Szép estét kívánok!
Mosheng szeret eltévedni. Már másodszor használja kifogásként:
Kezdek beájulni 
, de inkább gyorsan írok, nehogy kiessenek a dolgok 
. Teljességgel hihetetlen, hogy most is ott tartsanak, mint egyetemista korukban, akkor meg ott, ahol egy ált.felsős. Tudom, hogy keleti romantikus filmet nézek. 
Tetszik, hogy lassan folyik a történet, a hangulata, a fényképezés minden okés. Csak nehezen hihető, hogy még mindig ezen a szinten mozogjon két felnőtt ember, aki ennyire szereti egymást. 
Szorítok nekik 
ultem a monitor elott mint egy tulkoros kisanyal... 
...Ma tulajdonképpen a legfontosabb teendoimen kivul csak veluk voltam....nem számitott hogy nincs felirat egyszer csak ugy éreztem valahol legmélyen értem is minden szavukat mert a játékuk ,a gesztusaik mindent mindent felulirtak....nem is mondanám hogy játszottak mert olyan természetesek voltak és olyan kozel kerultek hozzám mint ha a legkozelebbi családom lettek volna 
